1950. augusztus 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
81
* é-r.a. r ft <r - -«Itt mert vagy megégnek s sütemények, vagy nem s lnek át^ egészen, - és igy nem elég versenyképesek a magánszektorral, ahol szép. pirosi'a sült cipókat gyártanak és jól átsütik a süteményeket, szemben az úgynevezett magyar kemencével. Gondoskodni kellene tehát ezeknek a kemencéknek az át javításáról, mert ezek nem váltak be. Elfogadja a bizottság? S z o v á n Gyula: Az a yesüléssel és szervezéssel kapcsolatban kívánok a Végrehajtóbizottsúg előtt néhány kérdést felvetni, amelyeket a minisztérium részéről kifogás tárgyává tettünk és teszek itt az értekezleten is# Amikor az egyesülések megszervezéséről volt szó, akkor a könnyűipari minisztériummal egyetértve szükségesnek tartottuk, hogy a jeleüLeg centralizált üzemeket kisebb, önálló egységekre bontsuk és a határozat értelmében hajtsuk végre az egyesülést. Nem tudom, ogy hol történt s hiba, illetőleg hol kívánták ezt az uj szervezeti formát meggátolni, vagy késleltetni, de a belügyminisztériumnál elfeküdt ez a beadványunk junius 28.-tól julius 22.-ig. Amikor a belügy- mi; iszteriumban, a tanácsok ipari osztályában beszéltem erről a kér- désről, ők úgy nyilatkoutak, hogy az ipari osztály nem ért egyet, holott Nezvál eivtárs még junius közepén aláirta az uj szervezeti formát. Az ipari osztály akkor úgy nyilatkozott, hogy nem tartja helyesnek, hogy az augusztus 15.-ón megalakuló kerületi tanácsok fogják az üzemeket operatíve irányitani. A végén azuton beigazolódott, hogy az augusztus 15.—éh megalakuló kerületi tanácsok nem tuinak a megalakulás után közvetlenül olyan értelemben foglalkozni % ezekkel az üzemekkel, hogy az eddigi hlbukat kiküszöböljék. Nem csupán arról van szó, hogy adminisztrativ vonalon 75 személyt megtakarítottunk, hanem arról, hogy nem rentábilis a Községi Kenyérgyár ahhoz viszonyítva, hogy mennyit termelt kenyérben és s temény— ben és viszont nyeresége az 1950. év első leiében 300 és egynéhány— ezer forint, - ami kevés. Nyilvánvaló tehát, hogy a központi irá— ‘ j ?P _ I 4 - 5 7 - ) — — — - - - ■ — - - ^
