1990. március 6. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
11
I ezen intézménykor ben az elmúlt évek során mintegy felére csökkentette a támogatás reálértékét. A fokozódó ütemű infláció mellett ez a helyzet tarthatatlan, hiszen az elműlt években az intézmények tartalékaik (készleteik) jelentős részét felélték, támogatásuk 1989.évi szintű befagyasztása már működőképességüket veszélyezteti, az ellátási színvonal drasztikus romlásához vezet. A legalapvetőbb kiadási tételeknél (élelmezés, energia felhasználás) ezért nélkülözhetetlen az áremelkedések legalább részbeni ellentételezése;- közismertek a tanácsi apparátusban és intézményhálózatban felhalmozódott jövedelem elmaradások és ebből következő mennyiségi, de főleg minőségi (kont- raszelekciós) munkaerőgondok. Ezek a gondok a tanácsi gazdaság integráns részét képező két ágazat (oktatás, egészségügy) 16 %-os bérautómatizrrusa és külön központi bérpreferenciája következtében komoly belső feszültségekkel bővültek. Ismert tény az is, hogy az állami költségvetés, bár az oktatási, valamint az egészségügyi és szociális ágazatokon túli területeken is indokoltnak tartja az inflációs rátát követő mintegy 16 X-os bérfejlesztés megvalósítását, az ahhoz szükséges fedezet előteremtését az érintett szervek gaz dálkodási körébe utalja. Ebben a helyzetben foglalt úgy állást a koncepció elfogadásánál a Fővárosi Tanács, hogy a teljes tanácsi apparátusi és intézményi területen biztosítani kell a 16 X-os bérfejlesztés fedezetét;- a fővárosi tömegközlekedés működtetése az eddigiekben is nagyobbrészt csak állani támogatásból volt fenntartható. Ezt a BKV részben a tanácsi költség- vetésen keresztül, részben közvet I énül a központi költségvetésből kapta. Az előzőekben már említést nyert, hogy az eddig közvetlenül a központi költségvetésből származó árkiegészítés egy részét (2 mi IIiárd Ft-ot) az 1990.évi állami költségvetési törvény átterhelte a Fővárosi Tanácsra. További terhet jelent azonban, hogy a tanácsi költségvetésen keresztül eddig címzetten jut> tatott u.n.állóeszközfenntartási támogatás 1989. évi szintje - amely a reálérték megőrzése érdekében eddig évente központilag mintegy 10 X-kal megemelésre került - nem biztosítja a fővárosi tömegközlekedés üzemképességének fenntartását. Ezért döntött úgy a Tanács a koncepció tárgyalásakor, hogy az 1989.évben folyósított támogatást összesen 800 mi I I ió Ft-taI (600 mi IIió Ft-ot állóeszközfenntartásra, 200 millió Ft forgalmi dolgozók béremelésre) meg kell emelni. Ez a fővárosi tanácsi költségvetést nagymértékben megterhelő támogatás növelés, valamint a közlekedési tarifák emeléséből származó bevételi többlet sem fedezi azonban a tömegközlekedési költségek növekedését, M H ÉKM
