1989. szeptember 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
225
1 r n választását olyképpen, hogy más-más jogokat biztosit a végrehajtó apparátusnak e feladatok tekintetében - nem ' járhat eredménnyel. Miiködőkápesebbnek, hatékonyabbnak tartanék agy olyan megoldást, mely a fent vázolt sajátosságokra tekintettel egymástól elkülönítetten működtetné a végrehajtó szervezetet. Az államigazgatási hatósági ügyekben csak a helyi közigazgatás vezetőjének irányítása érvényesülhetne egy centrálisán felépített végrehajtó szervezet felett, mig az olyan ügycsoportoknál, melyek az önkormányzat működésével függnek össze, egy a helyi választó testületnek alárendelt szakmai jellegű döntéselokészitő, végrehajtó szervezet működne, mely az önkormányzat vezetőjének irányítása alá tartozna. A végrehajtó szervezet ily módon való megkettőzése egyrészt biztosíthatná a különböző érdekek folyamatos ütköztetését anélkül, hngy a szervezet szétzilálódna, másrészt ellene hathatna az igazgatási érdekek előtérbe helyezésére való törekvéseknek a testületi önkormányzati érdekekkel szemben. Ez a direkt szétválasztás a koncepcióban nem fogalmazódik meg, habár a javasolt elképzelés a fent vázoltaknak egyes elemeit tartalmazza. így pl. a 4. pontban a jogalkotó a végrehajtó szervezet hatásköre kapcsán ketté választja az ön- kormányzati és az államigazgatási hatásköröket, kötelezvén a végrehajtó apparátust az ügyek párhuzamos vitelére. Ezen ügytípusok tekintetében - az elképzelések szerint - az önkormányzati testület egyedi utasítást általában nem adhat, csak ellenőrző és feltételbiztositó tevékenységet végezhet. Ez az elképzelés több ellentmondást hordoz magában. A tervezet szerint a "polgármester" és az önkormányzati testület is utasíthatja és ellenőrizheti a "hivatalvezető" munkáját. Ez az utasítási jog főként az egyedi hatósági ügyek tekintetében - ellentétben áll a "hivatalvezetőnek" a hivatalt irányító te- 1 t vékenységével és egyszemélyi felelősségével. A koncepció az e pontban felsorolt államigazgatási ügyek intézését a végrehajtó szervezet saját hatáskörébe tartozónak tekinti. Ezek között az egyedi hatósági ügyek szerepelnek elsó helyen. Álláspontom szerint az ilyen ügykörben még abban az r . esetben is vitatható az utasítási joga a testületnek, ha kimutatható a tényleges és valós összlakossági érdek. Egyrészt - s ezt a tervezet is elismeri - igen nehéz éles határvonalat huzni az ügyek közé ilyen alapon. Másrészt az ilyen utasítási lehetőségnek a széles körben való biztosítása megbontaná az egységes jogalkalmazás elvét ás végsősoron jogbizonytalansághoz vezetne. A javaslatomban felvázolt szervezeti modell megvalósítása biztosítaná azt, hogy a végrehajtó apparátusban ne uralják el az államigazgatási hatáskörök az önkormányzati feladatokat, mivel az államigazgatási ügyek helyi intézése centrális alárendeltségű szervek feladata lenne. ■ IP 1 : BHIMbOT < __________________ ■ I — —... 1 ,;?ÍPf 1 l-*UVÉ
