1989. szeptember 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
191
ÁLTALÁNOS BEVEZETŐ 1. Magyarország most formálódó társadalmi viszonya^ az állami-politikai berendezkedés demokratiKus átalakításának követelményei indokolttá teszik a jelenlegi tanácsrendszer önkormányzati típusú reformját Az önkormányzati reform összetett feladat Magába foglalta az új önkormányzati torvény meghozatalát, az önkormányzatba- rat tarsaoalmi-gazcasagi környezet kialakítását, valamint a patályos joganyag onkormanyzati szempontú reviziqát és deregulációiét. Jelen szabályozási koncepció az elsó feladat megoldásához kötődik A helyi ónkormányzatokról a jóvöben megalkotandó torvény mostani szabályozási koncepciója accói indul ki. hogy a modern jogállamiság csak a demokratikusan megalakított, és megfelelő garanciákkal működő ta- * nácsönkormányzatokban lelheti meg helyi tartópilléreit. A valóban demokratikus igényű államkoncepció mindig együtt jár a közhatalom ónkormányzati típusú szerveződésével, a helyi közösségek szabad igazgatásénak követelményével Az önállósági esélyek és garanciák birtokában lóvó helyi közösségek képesek arra. hogy kollektív ónkormányzással a legjobb kereteket adják a közhatalom helyi önszerveződéséhez, a népakarat helyi kifejezésé- - hez. Az önkormányzati típusú szerveződés elősegíti a helyi közhatalom rugalmas alkalmazkodását a Ickai.tasok különféle szerves ónfejlódési folyamataihoz. A helyi önkormányzatok relatív autonómiájukkal kapcsolódnak be az országos feladatok helyi megvalósításában. A nemzet Onkormáhyzásál központi szinten kifejező Országgyűlés irányító tevékenysége természetesen korlátozza a helyi autonómiákat. Ugyanakkor a relativ helyi autonómiák oan a szabadon szerveződő helyi erők saját önálló súlyukkal egyben bizonyos korlátjai, ellensúlypontjai is a központosítás esetleges túlzásainak, az adminisztratív központi irányítási módszerek elhatalmasodásának Az onxormány- zatokban testet öttő területi munkamegosztás és hatalommegosztás ellensúlypontja komoly egyensúlyozó erőt jelenthet az egyoldalú centralizációs kilengések megakadályozásában. A demokratikus központi hatalom egyfelől az önkormányzatok nyomására, másfelől a hatalommegosztásban rejlő előnyök elérése céljából törvényben és ' más módon korlátozza önmagát a helyi hatalom javára 2. Az 1950-ben, majd 1954-ben megalkotott két tanácstörvényünk még elutasítóan viselkedett a helyi ónkormányzati gondolat iránt. A helyi tanácsokat i monolit pártpolitikai centrum által kézrvezérelt központi szervek helyi meghosszabbított karjaként kezelték A helyi szervek tó feladata az volt, hogy a felülről, adminisztratív módon vezérelt tórsadalomátalakitó programokat jórészt önállótlanul végrehajtsák. Lényegében ehhez az alapfeladathoz és politikai felfogáshoz igazodott az első tanácstörvény, majd kisebb korszerűsítésekkel az 1954. évi második tanácstörvény. Az egyes tanácsszintek: község (város) — járás — megye adminisztratív hierarchiával, az ún kenős alárendeltség (elsőbbségi eszközeivel rétegzetten egymásra épültek, és így kapcsolódtak az országos szinthez, tóként az országos szint közigazgatási szerveihez. A tanács szakigazgatási szervei és a végrehajtó bizottsága — választott tanácstestülethez képest — jelentős szervezeti, hatásköri önállósággal rendelkeztek, elkülönüli jogi személyek voltak. A központi szintről kiinduló adminisztratív hierarchia parancsuralmi rendszerét szoros politikai, személyzeti. gazdasági, jogi függelmi viszonyok erősítették. Az egyetlen párt ugyancsak felülről mozgatott helyi párthivatalnokai a tanácsi hivatalnokokkal előzetesen egyeztettek, amit a tanácslestülettel már csak formálisan jóváhagyatni, ünnepélyesen szentesíteni akartak. Ezen a modellen jó irányban lényeges korrekciókat hajtott végre az 1971. évi harmadik tanácstörvény De magának a korábbi modellnek az alapjellemzői — a kettős alárendeltségű, de döntően csak felülről atiminiszirati- ve vezérelt tanácsrendszer — nem változtak. A reform szempontjából kedvezőtlen akkori szocialista nemzetközi \ környezetben előrelépés volt, hogy a tanácsok egyik jellemzőjéhez: a népképviseleti jelleghez kötőjellel hozzákapcsolták az önkormányzati jelleget, a tanácstestulet számára néhány ónkormányzati típusú jogkórt biztosítónak Az önkormányzatiság azonban nem vált a tanácsok működését meghatározó alapjellemzővé, mivel annak megfelelő politikai és gazdasági alapjai teljes körben nem épültek ki. A központi főhatóságok ágazati szeparatizmusa és a tanácsi gazdaság centralizációja megakadalyozta, hogy a harmadik tanácstörvényben tapasztalható korszerűsítési törekvések megfelelően kibontakozhassanak. A helyi önállóság hatásköri keretei csak részben teremthetek meg. nem alakult ki az önkormányzati jogok védelmi mechanizmusa. Mindent összevetve megállapítható, hegy nem jött létre a tényleges önkormányzatisághoz szükséges minimum, hiányoztak az önkormányzalbarát központi ágazatpolitikák és jogszabályok. Ebben a csak félig-meddig önkormányzati rendszerben erőteljesen visszafogva , * fejlődhetett a helyi Önszerveződés, a helyi önkormányzati tudás. Napjainkra világossá váll. hogy az 50-es évek többször korrigált tanácsrendszere lényegében kimerítette tartalékait. Társadalmi és szakmai közmegegyezés jött létre abban, hogy nem további korszerúsitgetésre, hanem alapvető és átfogó ónkormányzati reformra van szükség A jelen szabályozási koncepció abból indul ki. hogy a tanácsoknak ma még csak kiegészítő, másodlagos jellege: az önkormányzatiság tó jellemzőjévé váljon. 3. Az önkormányzati reform elsó lépéseként elkészüli a törvénytervezet jelen szabályozási koncepciója. A szabályozási koncepció a hazai viszonyaink közt alkalmazandó ör.kormányzatisággat'szemben négy követelményt támaszt. Ezen alapkövetelményeket az önkormányzati törvény és más jogszabályok fogják részletezni a) Az első követelmény szerint a helyi önkormányzás, mint kollektív állampolgári jog mindenekelőtt a nepfel- ség elvéből eredő elvárásokat kell, hogy helyileg valóra váltsa. Jelesül, mivel csak a nép lehet minden hatalom ki- , S zárólagos forrása és birtokosa, ezért a helyi ügyekben a helyi önkormányzati közhatalom szintén csak demokratikus neprészvétellel szerveződhet. Ennek megfelelően a helyi ónkormányzati jogok kizárólagos alanyai a helyi választópolgárok, akik ezen közösségi jogaikat esetenként közvetlenül (helyi népszavazás és népi kezdeménye-3I - /a ■ a TB ■ i
