1986. július 1. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
10
A TERÜLETI FELTÉTELEK ALAKULÁSA I. Demográfiai és munkaerő-helyzet A VI. ötéves tervidőszakban - a számított 18 ezer fős csökkenéssel szemben - a főváros lakó- népessége közel 20 ezer fővel (0,9%-kal) 2080 ezerre emelkedett. Az előző tervidőszakban 23 ezer fős növekedés volt. A természetes fogyás közel 50 ezer főt tett ki, ami az V. ötéves tervidőszakénál hatszor nagyobb mértékű. A népességszámban a számítotthoz mért lényeges eltérést a vándorlási többlet csaknem folyamatos növekedése hozta létre. Ezen belül növekedett az állandó jellegű költözésekből származó nyereség is. A tervidőszak első 4 évében az összes népességen belül a gyermekkornak aránya szinten maradt, ezen belül a bölcsődés és óvodáskorúaké csökkent, az általános iskolás korúaké emelkedett. A nyugdíjkorhatár felettiek aránya minimális mértékben növekedett. A népesség városon belüli elrendeződése viszonylag jelentősen változott. A városmagot alkotó kerületek (I., V-IX.) lakosságszáma tovább csökkent, a külső - elsősorban a lakótelepi építkezésekben érintett - kerületekben ugyanakkor emelkedett a népesség száma. A főváros munkaerőforrása tovább szűkült, a népesség gazdasági aktivitása — döntően demográfiai okok miatt - mérséklődött. Csökkent a napi ingázásból származó munkaerőtöbblet is. A foglalkoztatottak száma összességében 2,5%-kal csökkent. A korábbiaknál kisebb mértékben, de tovább fogyott az ipar létszáma. Az építőiparban az utóbbi két évben a csökkenés üteme lassult, a fő gondot itt elsősorban a nem megfelelő szakmastruktúra jelenti. Az élőmunka termelékenysége az iparban folyamatosan javult, az építőiparban viszont a kezdeti kismértékű növekedést követően évről-évre romlott. A tercier ágazatokban foglalkoztatottak száma mérsékelten emelkedett, de egyes területeken az abszolút hiányból (pl. kiskereskedelem), illetve a képzettségnek nem megfelelő foglalkoztatásból adódó feszültségek (pl. általános iskolák) továbbra is fennmaradtak. A munkaerő-kereslet és -kínálat között — a munkaerőgazdálkodás javítását, a gazdaság szervezeti rendszerének korszerűsítését célzó intézkedések ellenére - ebben az időszakban sem jött létre a kellő egyensúly. A munkaidőalap - a nagyarányú létszámfogyás, illetve az 5 napos munkahétre való áttérés, majd a 40 órás munkahét részleges bevezetése kapcsán - csaknem minden területen számottevően csökkent. 2. Az ipar fejlődése ► A VI. ötéves tervidőszakban a fővárosi ipar súlya tovább mérséklődött: az ipari telephelyek száma (több mint 700-zal, 3960-ra), és az iparban foglalkoztatottak száma (70 ezerrel, 344 ezerre) csökkent, s kisebb lett a bruttó állóeszközérték aránya (22,6 helyett 21,1%) is. Ezzel együtt az ipara főváros gazdasági életében ma is kiemelkedő szerepet játszik. A szocialista szektorban foglalkoztatott munkavállalók 30%-a ebben a népgazdasági ágban dolgozik, s az ország ipari termékmennyiségének több mint 1/5-e (melynek 1/3-a export) budapesti telephelyekről kerül ki A budapesti ipari termelés ágazati szerkezetében a feldolgozóipari ágazatok bruttó termelési értékben mért súlya közel 90%. Az ipar 82 szakágazata közül Budapesten 68-ban folyik termelés. 6 1 ■ 40
