1986. július 1. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
11
W n ( A VI. ötéves terv a budapesti ipar intenzív-szelektiv fejlesztésének szükségességét hangsúlyozta, s ennek megfelelően a fővároshoz szorosan kötődő, nagy tradíciókkal rendelkező, export orientáltságú szakágazatok (pl. híradás- és vákuumtechnikai, műszer- és gyógyszeripar), valamint az elektronikai ipar, a közúti jármű gyártás, a gyógyszeripari kutatóbázis fejlesztését sorolta a legfontosabb feladatok közé. A könnyűiparban a szolgáltatások bővítése, az élelmiszeriparban a napi élelmiszer ellátás biztosítása szerepelt a fő célok között, a fővároshoz kevésbé kötődő, a városfejlesztést akadályozó tevékenységek esetében pedig az iparkitelepítés folytatásával számolt a terv. A termelés ágazati összetétele lényegében a megjelölt irányban változott, azonban a gyártmány- struktúra csak kis mértékben módosult. A termékszerkezet megújulásának lassú üteméből adódóan a gyártott termékek átlagos kora meglehetősen magas (több mint 15 év), s a tervidőszak eleje óta még növekedett is. A visszafogottabb beruházási tevékenységgel összefüggésben az állóeszköz állomány növekedési üteme jelentősen lassult az előző tervperiódushoz képest. Ezzel szemben az élőmunka termelékenysége a tervidőszakban is javult: 1985-ben az egy foglalkoztatottra jutó termelés 20%-kal volt magasabb az 1980-ban elért szintnél. A tervidőszakban a ki-, illetve áttelepítésre kötelezett 49 telephely egyharmada számolta fel tevékenységét, amelynek kétségkívül eredménye volt a környezetszennyezés csökkenése, bizonyos területek lakásépítés céljára való felszabadítása. Számottevő felszabaduló munkaerő viszont nem volt, mivel azt a vállalatok más telephelyeikre irányították át. jfv A kitelepítéshez, illetve az új telepítéshez szükséges pénzügyi eszközöket döntően vállalati forrásból biztosították. Az ilyen célra rendelkezésre álló központi pénzeszközök a VI. ötéves tervidőszak folyamán jelentősen megcsappantak, a fővárosban mindössze 146 millió Ft került fel- használásra a nyolcvanas évek elején. A felügyeleti szervek és a gazdálkodó szervezetek részéről egyre inkább előtérbe kerül ahelyben- maradás feltételeinek megteremtésére irányuló törekvés. A fővároson belüli áttelepüléseket segítette a 48 ha területű Zöldpálya utcai ipari parképítése, amely 1981. évben fejeződött be. f 3. Építőipari kapacitáshelyzet I A VI. ötéves tervidőszakban az építési-szerelési munkák iránti igények és az építőipari kapacitás közötti feszültség - a kereslet csökkenésének eredményeként — összességében enyhült, a kívánatos egyensúlyi helyzet azonban nem jött létre. A helyzet javulását mutatja, hogy a szocialista építőipar egészében a benyújtott igényeknek 1981-ben még közel 13%-át utasította el, 1985-ben már csak 1%-át. A konvertálható kapacitások alacsony aránya miatt azonban egyes területeken (pl. mélyépítőipar) kapacitásfelesleg alakult ki, más szakágazatokban (pl. építési szakipar) viszont a kapacitáshiány továbbra is fennmaradt. A versenytárgyalásos rendszer hatása 1985-ben vált érzékelhetővé, de ekkor is a tárgyévi teljesítésre elfogadott szerződések összértékének csak 11 — 12 %-át képviselte. í 7 ' ! AA I M U . f.----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
