1976. december 21. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
117
■ I. A főváros iparának szelektív-intenzív fejlesztési konecpciója és a fő fejlesztési célok A Minisztertanács 1970-ben meghatározta a fővárosi ipar szerepét és a fejlesztés fő irányait. A IV. ötéves népgazdasági tervben vázlatosan megfogalmazást nyertek a budapesti ipar fejlesztésének irányai, és végrehajtására az eszközök is rendelkezésre álltak. Szükség volt azonban egy átfogó koncepció kidolgozására, amely hosszú távon határozza meg a szelektív és intenzív fejlesztés irányát. 1975 I. felében a minisztériumok, a Fővárosi Tanács és a Pest megyei tanács közreműködésével készült el a budapesti agglomeráció ipara szelektív fejlesztésének részletes irányelve. Az ÁTB által is elfogadott hosszú távú koncepció fontosabb megállapításai a következők: Az intenzív és szelektív iparfejlesztés általános követelményrendszere- A fővárosban az ipari termelés fejlesztését csökkenő munkaerőbázison, az alacsony hatékonyságú iparágakból való átcsoportosítás és a termelékenység általánosnál gyorsabb növelése útján kell végrehajtani. Az intenzív jellegű iparfejlcs/tcs előfeltételeit fokozottabban és az átlagosnál gyorsabban indokolt biztosítani, különös tekintettel az anyagmozgatás gépesítésére.- Az ipar szelektiv fejlesztési feltételeinek meghatározásánál azoknak az iparágaknak a fejlesztését indokolt elösegiteni. amelyek kötöttségük miatt e térségben fejleszthetők a legkönnyebben.- A főváros adottságait alacsony hatékonysággal felhasználó iparágak és üzemek fejlesztésének korlátozása mellett folytatni kell a korszerűtlen, vagy a lakosság életkörülményeit károsan befolyásoló üzemek vidékre telepítését. A fővárosban nem az iparfejlesztés korlátozása a cél, hanem az. hogy a kedvező adottságokat maximálisan felhasználják a hatékony ipari növekedés gyorsítása érdekében. Figyelembe kell venni, hogy a kedvező adottságok tudományos háttér, kereskedelmi kapcsolatok, ipari tradíciók és kooperációk, stb. - mellett fejlesztési korlátok is vannak, mint például: az ipari munkahelyek száma már ma is meghaladja a foglalkoztatottak számát, a fővárosban a korábban meglevő és az újonnan kijelölt ipari területek lényegében foglaltak, a területek jelentős bővítésére nincs lehetőség. Igen magas az üzemi területek beépítettsége, zsúfoltsága. A főváros infrastruktúrájában meglévő tartalékok kimerültek, bővítésük hatalmas anyagi ráfordítást igényel. Fokozódnak a közműellátási, közúti közlekedési, szállítási nehézségek. Az infrastrukturális beruházások megvalósítása az építőipar számára egyre nagyobb gondot okoz. Mind erőteljesebb a társadalmi elvárás, az emberi környezet védelme, a káros vegyi, zaj, stb. hatások ellen. Az elfogadott koncepció szerint a differenciáit szelektív fejlesztési politika csak akkor valósulhat meg. ha a fővárosban, illetve az agglomeráció területén települt ipari tevékenységeket meghatározott kritériumok alapján kategóriákba sorolják és a további fejlesztést az egyes kategóriák sajátos feltételeinek megfelelően valósítják mega következők szerint:- ..A " kategória Korlátozás nélkül fejleszthető tevékenységek, mivel a lakosság helyi és napi igényeit elégítik ki, , vagy szolgáltatást végeznek. ..B" kategória Csak intenziv módszerekkel (gépesítés, rekonstrukció) tehát munkaerötöbblet nélkül, illetve létszám- csökkentéssel fejleszthető tevékenységek, valamint a vissza fejlesztendő vállalatok:- ,.C" kategória A gazdasági megfontolásoktól függetlenül kitelepítendők (áttclcpitcndök vagy megszüntetendők) a városrendezési cs környezetvédelmi követelményekbe ütköző tevékenységek. Az elfogadott irányelveknek, valamint a hosszabb távra szóló városrendezési célkitűzéseknek megfelelően az érintett ipari tárcáknak ki kellett dolgozniok az üzemeknél érvényesítendő szelektiv fejlesztés konkrét célkitűzéseit és az egyes tevékenységek kategorizálását. » I \~1 l|||g f IV. ■ I
