1976. december 21. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
118
A szelektiv cs intenzív fejlesztés programja hosszabb távra (10 15 év) készül, a konkrét tennivalók azonban öt cvre irányozhatok elő. A fejlesztési célkitűzések kidolgozásával egyidejűleg javaslat készül a megvalósítás eszközeire és ütemezésére. A főváros iparának, belső struktúrájának korszerűsítése csak folyamatosan, hosszabb távon, 15 év vagy még annál is hosszabb időtartamban valósítható 2. Az ágazati fejlesztési koncepciók Budapest iparában a struktúra változás fő irányai - a Miniszter Tanács határozatai alapján a következőkben körvonalazhatók: A bányászatot Budapesten zömmel a vállalati központokban foglalkoztatottak képviselik. E vállalati központok kitclepitése irodahelyiségek és 1 2 ezer fő felszabadítását is eredményezheti, de ennél lényegesebb a termelő és irányitó apparátus területi közelítése. Ez egyben lépést jelent a szellemi élet decentralizálásának irányában is. A kohászati iparban figyelembcvévca nagy területigényt, a környezeti ártalmakat, a szállításigényességet és azt, hogy a korszerű, új kohászati üzemek vidéken jöttek létre, továbbá a fővárosi üzemek egy része korszerűtlen és kis kapacitású, a munkakörülmények kedvezőtlenek - az üzemek egy részét felszámolni szükséges. A távlatban is megmaradó üzemekben olyan műszaki fejlesztéshez, amely egyben létszámmegtakaritással is jár, és a környezeti ártalmak csökkentését is szolgálja, a megfelelő beruházási eszközöket biztosítani kell Az épitőanvagipari üzemek jelentős része a környezetre káros hatású. A téglagyárak egy részének és néhány más, a város fejlődése útjában lévő üzemnek felszámolása szükséges. A budapesti agglomeráció igényén felüli betonelemgyártás nem indokolt. A fővárosban az olyan épitőanyagipari ágaknak, amelyeknek vidéken nagy hagyományuk és termelőbázisuk van mint az üveg- és kerámia ipar - a gépi korszerűsítésen túlmenő fejlesztése nem kívánatos. A vegyipari üzemek egyik része kifejezetten ártalmas a környezetre (kénsav. növényvédőszer-, festékgyártás stb.). Hzen üzemek hosszú távú fenntartása csak hatékony környezetvédelmi berendezések felszerelése esetén lehetséges. A vegyipar másik ága: a gyógyszer- és finomvegyszergyártás a főváros kedvező adottságaira, a magas színvonalú szakember gárdára és tudományos intézményekre támaszkodva jött létre és fejlődött gyors ütemben. Az érintett vállalatok között kedvező területi munkaerő-megosztás bontakozott ki. Az alap- és középtermékeket. amelyek nagyobb anyagmozgatással, környezeti ártalmakkal és viszonylag kisebb képzettségű munkaerőigénnyel járnak, a vállalatok vidéki üzemeiben fejlesztik a központi apparátus irányítása mellett. A fővárosi üzemekben pedig a rendelkezésre álló munkaerő, épület stb. kapacitásokat fokozottan használják fel az igényesebb végtermékek előállításához. Azok a vegyipari termékek, melyeknél a környezetvédelmi előírások nem tarthatók be. nem gyárthatók a fővárosban. A fővároshoz szorosan kötődő gyárakban a termelő folyamatok fokozatos korszerűsítésével, automatizálásával a vegyipar további gyorsütemü növelése érhető el. > A könnyűiparban a fővárosi iparban foglalkoztatottak közel harmada dolgozik, és ez az arány fokozatosan csökken. Ennek ellenére hatása az ipari termelésre, a foglalkoztatási helyzet alakulására jelenleg és a jövőben is számottevő. A fővárosi textiliparban - a három műszak fenntartása mellett - a nagyszámú női munkaerőigény kielégítése mind nehezebbé válik. Ugyanakkor a textilipari üzemekben jelentős arányban foglalkoztathatók még a mind magasabb színvonalú technikai bevezetése esetén is a betanított munkások, illetve a viszonylag alacsonyabban képzett dolgozók. A könnyűiparba tartozó alágazatok zömét a természeti tényezők, a kooperáció, vagy egyéb tényezők nem kötik a fővároshoz, ún. variábilis iparok, a munkaerőhelyzettől függően, viszonylag szabadon telepíthetők az ország bármely területére, azonban a fővárosban kialakult könnyűipari állóeszköz-állományt nem lehet kihasználatlanul hagyni. A fővárosban a gépi rekonstrukciónak jelentős létszámcsökkentéssel kell megvalósulnia és elkerülendők az építéssel, esetleg még tcrülctigénnycl is járó bővítések. A nyomdaipari rekonstrukcióval a központi napilap és folyóirat kiadási feltételeket kell biztosítani. Az ügyviteli nyomtatványok és könyvek előállításának fővárosi arányát csökkenteni szükséges. I W II s ' ^9
