1974. november 1. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
5
r " ' ' ' “ - ’ — " I f- 2 A népesség fejlődés tendenciái:- a lakosság növekedése fokozatosan lassul,- a bevándorlás üteme és a vándorlási különbözet csökken,- a lakosság elöregedése fokozódik,- az elhalálozások száma /kismértékben/ nő,- a természetes fogyás mértéke jelentősen növekszik,- a foglalkoztatható népesség száma és aránya kismértékben visszaesik. A népesedéspolitika távlati koncepciója országosan a népesség reprodukciójának biztosítását, másrészt a szabálytalan kerösz- szetétel kiegyenlítődését tűzte ki célul. Budapesten a megelőző évek 23 ezer körüli élveszületésével szemben azzal számolunk, hogy a 70-es évek közepén mintegy 26 ezerre nő, 1930-ra a jelenlegi szint alá csökken, és 1990.-ig további csökkenés várható. Az átlagos életkor emelkedése és főleg emiatt az idősebb korcsoportok növekvő aránya következtében tovább növekedik a munkaképes kornál idősebbek száma és aránya. Az elöregedési folyamat miatt a fővárosi halandóság mérteke ed' -V Jig is magasabb volt az országosnál. Az elhalálozások aránya a OO-as években előreláthatólag tovább emelkedik. I A nagyvárosok népességszámának alakulásában a vándorlás jelen- t tősége általában meghaladja a természetes szaporodásét. Nemcsak az esetleges fogyást ellensúlyozza, hanem kedvezően hat a lakosA ság korösszetételére, gyarapítja a foglalkoztatható népességet. A IV. ötéves tervidőszakban az agglomerációs övezet /44 település/ lakónépessége várhatóan 25 ezer fovol 373 ezer főre emelkedik. 1976-19130 között hasonló népesség-gyarapodást feltételezve, az V. ötéves tervidőszak végére az agglomeráción c/yürü lakossága eléri a 400 ezret, a 30-as években padié a 440 ezor főt. Ebből 160-170 ezer fő az ingázó, aki a szakorvosi ellátást a munkahely szerint veheti igénybe.
