1974. május 3. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

16

1 i ' ’ zzzr

i

tűk 1973-feena. milliárd forint iránt érvényesítettek igényt. Ezek között súlyúknál fogva kiemelkedő helyet foglalnak el a szerződési vlxák. 1973-ban 308 i- lyen tárgyú keresetet adtak be a gazdasági kollégiumhoz,

194 560 000 Ft pertárgy-értékben. Ae itt szerM^tt-^topesz- talatok annak a jogpolitikai elvnek a fontosságát mutatják, hogy az össztársadalmi érdeket kell képviselni a helytelenül értelmezett osoportérdekkel szemben.

Elég gyakori a gazdasági erőfölénnyel valő visszaélés, amely a perekben szerzett tapasztalat szerint sokszor a szerződéskötések megtagadásához vezet. Leggyakoribb a kapacitás, a raktárkészlet, az importbeszerzési lehetőség hiányára való hivatkozás. Az ipari vállalatok között általános szerződési forma a szállítási szerződés, mig a nagy- és kiskereskedelmi vállalatok kapcsolatában fordított a helyzet: kivétel a szállítási szerződés kötése, az áruforgalom zöme raktári vétel vagy a kereskedelemben a kialakított "keretszsxaődés" utján bonyolódik le. Gyakori azonban, hogy a keretszerződésben kizárólag a szállítandó áruk ellenértékében állapodnak meg; Így a kereskedelem nem használja ki azt a lehetőséget, hogy a szerződésben kössön ki egyes minőségi fel- t ír tételeket /szin, minta, iz stb./.

A jogalkalm^s jogpolitikai irányelveinek, megfelo- lően a gazdasági kollégium nagy súlyt helyez a szerződésszegéshez fűződő polgári jogi szankciók következetes alkalmazására. Figyelemre méltó jelenség ebből a szempont- f ból, hogy a kötbér üryek száma a hatáskör-bővülés ellenére lényegesen visszaesett. Ebben a körben tájékoztatómban elsősorban az építőiparban kötött szerződésekre hivatkozom. A hibás teljesítésre alapított igények számában fokozatos emelkedés tapasztalható. A perek túlnyomórészt a lakóházak hibáival kapcsolatosak, A rendeltetés- ( szerű óéira való alkalmatlanság általában nem az egész

lakóházra, hanem annak egyes részeire, berendezéseire stb.

; ^

V - / * jp

MW