1973. december 10. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

58

— - - "• __

MII m

fi

Ezért a Tanács éo szervei szociálpolitikai feladatai között kiemelkedő helyet igényel az idős kordákról való társadalmi gondoskodás.

1960-tól 1970-ig a nyugdíj korhatáron felüli lakosság között az eltartottak aránya 29,6 %-ról 17,2 %-ra csökkent. A szociálpolitikai adatok szerint 1968-bun 3.803, 1972-ben 3.491 fő részesült rendszeres segélyben. Jól érzékelhetően mérséklődött tehát azoknak a száma, akik jövedelemmel nem rendelkeznek, vagy jövedelmük nem éri el a legalacsonyabb özvegyi nyugdíj mértékét. A segélyezési rendszer súlypontja a következő 5-10 évben várhatóan áttovődik a rendszeres se- gélyezésről a rendkívüli segélyekre. Továbbra is számolni kell azonban az alacsony összegű nyugellátásban részesülők segítésével.

1960-ban a nyugdíj korhatáron felüli lakosság 26,9 %-a dolgozott^ 1970-ben már csak 15,4 a annak ellenére, hogy a rendelkezések egyre növekvő mértékben éppen az utóbbi években biztosították a nyugdíjasok számára a termelésben való aktív részvételt. Ezzel a lehetőséggel bár sokan élnek, emellett mégis azok vannak többségben, akiknek a nyugdíj korha- I tér elérésével a munkaviszonya is megszűnik. Az életkor meghosszabbodásával növekszik az az életszakasz, amelyben a munka az idő nagy részét már nem tölti ki.

/

ám

A fővárosban élő idős korúaknak mintegy 30 %-a egyedülálló.

, Ennek az aránynak további növekedésével kell számolni. Mig

az 55 éves é3 idősebb nők között az eltartottak aránya 1960- ban 41,2 %, 1970-ben már csak 24,2 % volt. Ez az arány eltolódás azért jelentős, mert jól érzékelhető, hogy a nyugellátás egyúttal anyagi függetlenséget is biztosit. Szociológiai kutatások bizonyítják, hogy a hosszú munkában eltöltött időnek olyan tudatformáló hatása is van, hogy az idős korúak tovább ragaszkodnak függetlenségükhöz, nem költöznek össze gyermekeikkel, annál inkább sem, mert 3 generáció súrlódásmentes

I s *— L— ---------------