1973. október 22. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
69
; : Baranyai György: Tisztelt Fővárosi Tanács! Csenki elvtárs kérdéseire válaszolva, azzal kezdem, hogy mint a beszámolóban is említettem, az a feladatunk, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban álljunk a lakosság rendelkezésére. Ha visszaidézzük azt a számot, amelyet az RM URH-gépkocsik hívásával kapcsolatban említettem, világosan látjuk, hogy milyen nagy a lakossági igény a rendőrség jelenlétét, kérését illetően. A legkevésbé rendezett dolgok egyike a házak duvad- jai, ahogyan Csenki elvtárs említette. Minden jogi lehetőségünk megvan arra,hogy az ilyen renitenskedőkkel szemben fellépjünk. Utasításunk van arra, hogy minden hívásra ki kell mennünk, és a helyszínen lehet azután megállapítani, hogy kivel állunk szemben. 0 t. Több tízezer ilyen hivás tapasztalata alapján állítom* azonban, hogy mire kiérkezünk, akkora a szomszédok kibékülnek, a feleség a férj nyakába borul és viszont, és most már együttesen ketten állnak a járőr elé, mondván, hogy ki hivta őt ide? Nagyon nehéz eldönteni a helyszínen szinte pillanatok alatt, hogy mi a helyes beavatkozás útja, módja, rendje. Az ilyen, tehát a Csenki elvtárs által említett esetekben a legtöbbször azt szoktuk tenni, hogy előállitjuk az ille- tőket a kerületi kapitányságra, és ha ügy látjuk, hogy elegendő a kioktatásuk, akkor kioktatjuk őket, ha pedig úgy látjuk, hogy szabálysértésért meg kell büntetnünk őket, akkor megkapják a sza- t bálysértési büntetést. Ha többször volt már vele dolgunk, akkor garázdaságért, szabálysértésért 2o-3o napra elzárjuk. Szaval valamit mindig kezdünk az ilyen elemekkel. Soha nem hagyjuk tehát szó nélkül: ezt szeretném hangsúlyozni. Mindenkor a törvények által adott lehetőségeken belül k kell intézkedni. \ . Nagyon jól tudom persze, hiszen számos panaszlevelet rq . I
