1973. október 22. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
70
kapok-kapunk, hogy az,axxxB akinek ilyen szomszéd jutott osztályrészül, mint amilyen a példában is elhangzott, az bizony nagyobb súllyal mér az Igazság mérlegén, mint én, vagy más, mert az o fülébe kiabálnak. De mégsem tehetünk mást, mint hogy a törvények adta lehetőségeken belül, tehát differenciáltan járunk el minaen szabálysértővel, vagy törvénysértővel suemben. Hangulatainkra, megérzéseinkre nem építhetünk, kizárólag csak azt tehetjük, amire a törvények lehetőséget adnak. > Az engedély nélküli árusítókkal szemben folyamatosan fellépünk. Utasításunk van rá. Sajnos, az árusok néha kijátsszák a járőrt is, az őrszemet is, mert innen eltűnnek, amott megjelennek. Ha nem kobozzák el tőlük a virágot vagy a kukoricát, akkor odább állnak vele. Való igaz, hogy sokkal határozottabb intézkei » i déseket kell tennünk, és e tekintetben együttmüködnünk valamennyi arra illetékes szervvel. Ha jól emlékszem, legutóbb éppen a Nők napján intézkedtünk széles körben a Főkert igazgatójának felkérésére az engedély nélküli virágárusokkal szemben. Végérvényesen megvonni a gépkocsivezetői igazolványt a rendőrségnek nem áll módjában. Ezt csak birói határozattal lehet, ha jól emlékszem. Mi tehát csak időlegesen vonhatjuk be a ► gépjárművezetői jogosítványt, végérvényesen csak orvosi és birói intézkedésre lehet. A gépjármüroncsok a fővárosban! Felmértük, mintegy 350-360-ra tehető az elhagyott gépjármüroncsok száma Budapesten, , amelyeken már rendszám sincsen, és gazdáját sem lehet megtudni. Úgy intézkedtünk, és egyúttal a Köztisztaság^. Hivatallal arra törekszünk, hogy felderítsük a gépjármüroncsokat és ha egyáltalán lehetséges, megállapítsuk a tulajdonost, bár a legtöbbször nem lehet megállapítani. Ilyenkor közköltségen a roncstelepre szállítjuk a roncsot, mert még mindig jobb, mint otthagyni. A Várnak például —r 34 /a.
