1972. október 31. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

243

) v - 59\ C\

gött. Ismeretes, hogy 1938-ban a csecsemőelhalálozás országosan 131 ezrelAk volt, Budapesté 86. Az elmúlt esztendőben az országban 35* Budapesten 44 volt ez a szám,

tí

fcx vagyis megfordult a kocka. Nem akarok túlságosan bele- menni a részletekbe, csupán annyit jegyzek meg, hogy ennek hátterében gyakorlatilag az van, hogy 1971-ben a BudaV

pesten elhalt 996 egy éven aluli gyermek közül nem kevesebb mint 853 koraszülött volt, tehát 2500 grammnál kisebb súllyal született, s ezért gyakorlatilag majdnem életképtelen volt, mert ennek a kategóriának a halálozási aráify- nagyon nagy

száma gfeoenx, ja 1500 grammnál kisebb suiyu gyerekttcxÉX

É

pedig több volt Edczx mint a fele, 518. A kis súllyal való születés világprobléma, Budapesten azonban minden képzeletet meghaladó módon csúcsosodik ki ez a baj. A problémát nagyon gondosan elemezték, lehetséges, hogy ezen a területen a tudományos felismerések tekintetében Budapest fog tudni egyet-mást adni nemcsak az országának, hanem más országoknak is.

Egy másik rendkívül fontos kérdAs Budapest népesedése. Ahhoz, hogy egészségesen alakuljon a következő generáció kor-összetétele, legalábbis az kell, hogy családonkint 2.3 - 2.4 gyermek jöjjön a világra, hiszen el is pusztulnak közülük. Ha egy-egy házaspár körülbelül ennyi gyermeket hagy maga után, akkor az elkövetkező 30-50 évben nagy- jéfcól egészséges lesz a kor-összetétel. Ez azt igényli, hogy ezer lakosra 16-18 élveszületés essék, Budapesten jelenleg ez a szám 11-12 ezrelék, ami - bár túl vagyunk az 1962-es mélyponton - még korántsem elegendő. Az úgynevezett természetes szaporodás mélypontját 1962-ben érte el, amikor minusz 2,4 % volt Budapesten, ennyi volt a fogyás,

M