1972. október 31. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
227
formák mennyiségi vagy minőségi javításában szoktuk elképzelni. Itt azonban uj formák kereséséről is van szó, amelyek jobban illeszkednek a szükségletekhez.' Uz idősek gondozását ellátó kórházszerű, de részben másféle fünkolókat is ellátó intézmé^rőll Hogy ez mennyire fontos lenne - mert ez közvélemény kérdése is - és hogy mikor lesznek ilyenek, annak alátámasztására fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az idős korú lakosok száma minden jel szerint növekedni fog. Máris nagyobb, mint az 1970-es adatokat közlő anyagunk mutatja. Akkor pedig nem egyszerűen azért kell tudomásul vennünk, hogy ennek hiánya társadalmi gond, mert betegágyakat kötnék le tömegesen és vesznek el olyan betegektől, akiket sürgősen kórházba kellene szállítani, hanem azért is, mert ilyen intézménynek a hiánya alap- vető osaládvédelmi szempontokat tesz érvényesithetetlenné. Hogy ilyen intézményünk hiányzik, az abból kf kezik, hogy mi kimondatlanul is a osalád íünkgiájának tekintettük az öregek, az idősek manuális, fizikai gondozását, olyan betegségek tartamára is, amelyek kórházi gondozást nem igényelnek. Nyilvánvaló azonban, hogy Budapesten, ahol a keresőképes nők 83 százaléka dolgozik, ezt családi keretekbe utalni lehetet«•> len, és ez nemosak a kórházakat terheli meg, hanem a családokat is. Az idős ember lelkét is megterheli, mert felesleges3égének az érzeéét kelti benne, hiszen amikor gondozása miatt irreális terheket vállal ma^ra a osalád, akkor lehetetlen, hogy ne jusson eszébe, hogy mennyivel jobb volna, ha már nem volna az élők soróban. Továbbra is azt gondolom, hogy ez a kérdés elkerülhe— tetlen felvetődik, és nagyon jó, hogy az anyag nemcsak az meglévő egészségügyi intézmények fejlesztési lehetőségeiben gondolkozik, hanem újfajta lehetőségekben is. i 42.
