1972. október 31. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

228

> Ami nem eléggé következetes és nagyon kikivánkozlk

belőlem, az a következő: Ha már az anyag sokféle megbetegedés elemzésében, okainak elemzésében és prevenciós lehetőségeinek számbavételében odáig jutott, hogy egy sor kérdésben együtt kell működni az egészségügyön kivüli szervezetekkel, akkor miért nem teszi ezt következetesebben?! Csak egy példát erre! A 40. oldalon a 12. javaslatban azt mondja, hogy tovább kell javitani az orvosok és az egészségügyi dolgozók szemléletét a megelőzés, az egészségre nevelés és az etika területén. Azután úgy folytatja, hogy különös gondot kell fordítani a társadalmi szervezetek bevonására. Beszél az anyag arról, hogy változtatni kell az orvosok és az egészségügyi dolgozók szemléletén.

Nem vitatom, hogy tényleg változtatni kell rajta.

De miért osak az övéken?! Világos, hogy osak az övéken kell változtatni k■ akkor, ha elfogadjuk azt a premisszát, hogy alapjában az ő feladatukról van szó. Akkor aat mondom, hogy más táxv- sadalmi szerveket is be kell vonni. De itt nem más társadalmi szerveket kell bevonni, hanem társadalmi kérdéssé kellene tenni! Látom, hogy sokan értetlenül néznek rám, elmondom tehát, hogy ez a bevonás hogyan néz ki. A felvilágosítás az iskolákban végeredményben az orvosok dolga. Az iskola feladata az, hogy kyn helyet és időt biztosítson az előadást megtartó orvosnak. Így néz ki a bevonás. Ha azonban megfordítom, és azt mondom, hogy az iskola alapvető feladata gondoskodni róla az orvos segítségének maximális igéqy bevétel ével, akkor az iskola már nem asszisz- tenoiát biztosit, hanem az iskola meg nem kerülhető feladatait teljesiti, például a felvilágosításban. Lehet,hogy ebben az esetben kiderülne, hogy nem is felvilágosítás, hanem egészségre nevelés az, ami hiányzik, és a felvilágosítás csak annak keI «•