1972. március 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
96
f leges összegét nem is tisztázták, különösen olyan esetben, amikor a kártérítés mértékét a dolgozó keresetének százalékában kellett meghatározni. Gyakori volt, hogy a kárkeletke- és/ zésnek,7a dolgozói magatartásnak oksági összefüggéseire inkább csak általános élettapasztalatból, mint a határozat gyakran felületes, elnagyolt indokolásából lehetett következtetni. A A tanulság itt is kézenfekvő. A kártérítési határozatokat sokkal alaposabban kell indokolni, az alkalmazott jogszabályt pontosan meg kell jelölni. Az alapos indokolás fogalma alatt az értendő, hogy annak tartalmaznia kell, mind a kár összegét, mind a dolgozó átlagkeresetét, mind a dolgozó vétkességére utaló körülményeket. Ha a kártérítést a törvényes mértéknél alacsonyabban szabják ki - és igy történik hogy a i S tanácsi ipari vállalatoknál pl. 152 Ft volt az átlagos kárté- ritési összeg - akkor azt is indokolni kell, hogy milyen meggondolások alapján csökkentették a kártérítés összegét, annál is inkább, mert ha ez elmarad, akkor a vállalati, vagy területi munkaügyi döntőbizottság esetleg ugyanazon szempontokat mérlegeli mégegyszer és tovább csökkenti a kártérítés mértékét. ► Valamennyi munkaügyi ügykategóriában gyakran észleltük, hogy hiányos a dolgozók kioktatása arra, hogy a határozatellen, hogyan és hol élhet jogorvoslattal. Ezen a hiányos- ságon is sürgősen javítani kell, mert a munkaügyi törvényes! ség £onto3 záloga az, hogy a dolgozó a sérelmesnek tartott intézkedés ellen jogorvoslattal élhessen. I BK11 • A munkavédelem és a balesetelháritás törvényességét a közelmúltban a tanácsi vállalatok és intézmények közül jfl I
