1971. július 13-14. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
601
, a főváros történetének ragyogó fejezetei közé, annál is inkább, mert két év múlva százéves lesz ez a három egységből összehozott nagyváros. Azt hiszem, hogy méltóbban kevéssé lehetne ünnepelni a centenáriumot, mint egy tisztességes tervvel és annak megfelelő végrehajtásával • Az, hogy a fejlesztési alap mintegy 26 milliárddal, a fenntartási költségvetés pedig 24 milliárddal, a feladatok természetének és nagyságának figyelembe vételével készült, helyesen szabja meg az arányokat, a központi és a kerületi tanáosok fel- használásában. Ez önmagában is figyelemre méltó azért, mertazt hiszem, tulós nélkül mondhatjuk, hogy korábbi terveinkben ez ilyen egyértelműen és mindenki előtt világosan nem volt megállapítható. A tervanyagnak nagyon érdekes olvasmáqyosságánál fogva igen megragadó fejezetei vannak. Azért, mert a lakásépítési program áll középpontjában, én nem nevezném lakásoentrikus tervnek, inkább humántartalmu tervnek, mert az emberről való gondoskodás^ elemi fokon a lakással kezdődvén, osak része az emberről való gondoskodásnak. Az eszközt és a célt x tehát ne tévesszük össze. Azáltal, hogy országosan 400 ezer lakás épül és ebből fővárosunk 91 ezerrel részesedik, látszólag különösebb nem történik ebben a vonatkozásban, mert a 91 ezer megfelel az ország és > a főváros lakossága százalékos arányának. Mégis az a figyelemre méltó ebben a programban, hogy a kapaoltás biztosítása most egy- értelmüleg a legmagasabb. Egyet kell érteni azzal, hogy a tanács javasolja a határozati javaslatok között, hogy a beruházások alátervezésének gátat kell vetni. Az is egyértelműen figyelemre méltó és intő ajánlás - a határozatokban is nyilvánvalóan igy is lesz -, hogy a takarékosság elve az utóbbi időben mintha feledésbe ment volna , és újból 6oÁ 72. ►
