1971. július 13-14. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

602

[ fel kell rá hívni a figyelmet. Arra kaptam a megbízást a XVIII.

kerületi tanácstagok közös ülése után, hogy fennhangon mondjam el tanáestagtársaimnak, hogy mi érezzük, hogy ez a negyedik ötéves terv valójában a "magas szinten építjük a szocializmust" elv minden motívumát jól példázza. Nem azt mondja, hogy magasabb szinten épül a szocializmus, hanem magasabb szinten építjük. Mi elsősorban ezt olvastuk ki a mostani előterjesztésből a korábbi tervekkel szemben.

Mindezek mellett ne vegyék rossz néven, ha most fővárosi tanácstagi minőségemben egy peroig sem vagyok képes elfelejteni, hogy a főváros polgára vagyok, de a XVIII. kerületben lakom. Félreértés ne essék: most nem a rész beszél az egésznek, vagy az egész a résznek. Csak mint a fővárosban élő és itt dolgozó ember, tudom, hogy amikor a főáros 1950-ben egy nagyvárosból, több kisvárosból, náhány kertvárosból és nem kevés faluból eggyé kováosolódott, akkor nemcsak lexikont adat, hogy miből lett a főváros 1950-ben, hanem ez olyan tény, amelyről egy porcig sem szabad megfeledkez/í- nl. Azt sem vitatja, nem is vitathatja senki, hogy azoknak a perem- kerületeknek, amelyekben mi is élünk, elvárható szintje rövid időn belül, vagy akár egy kicsit hosszabb idő múlva, kb. megfelel az V. kerületének. Ilyen ábrándjaink nem lehetnek, mert nálunk van a repülőtér, ahol földre szállnak az emberek. Mi is a földre széliünk gondolatainkkal, érzelmeinkkel, lehetőségeink ismeretében pedig különösképpen elképzeléseinkkel. Az sem felejtendő el, hogy országhatár is vagyunk, mert ahol határőrség van, ott határ is van. Olyan határ vagyunk a XVIII. kerületben, ahol bizonyos értelemben a szocialista tábor határa is van.

I

Lehet, hogy egy kiosit frázisszerüen hangzik, de engedjék meg, hogy azért egy mondat erejéig felidézzem, mert a XVIII. kerületben a mennyből vagy valahonnan a földrelépő ember mégiscsak a XVIII. kerület házaiban látja meg először Magyarországot, a fő73.