1966. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

294

Akinek döntési joga van, annak sincs döntési joga, mert meg kell szereznie másvalakinek a hozzájárulását, tehát soha senki sem tudja, hogy pontosan kiken múlik a kérdések megoldása.

A káderkérdések területén van rá eset, hogy adott funkció betöltéséhez négy-öt szerv, testület állásfoglalása kell és azok* nem tudnak egy személyben megegyezni, hónapokon keresztül folyik a vita egy igazgatói állás vagy egy vezetói állás betöltése felett, mert az egyik testület javasol egy embert, a másik ezzel nem ért egyet és akkor megindul a pankráció, nem tudnak megegyezni, hogy ki jusson oda, ki való oda. Néha a választott testület sem tud élni azzal a jogával, amellyel kellene.

A következő észrevételeim vannak az állandó bizottságokkal kapcsolatban, merőben ellentétes a véleményem Miklósi János elvtárs á felfogásával. Nem vagyok állandó bizottsági tag, de azt mondom, hogy meg kell adnunk azt a jogkört és tiszteletet az állandó bizottságnak, hogy ne töltse be az állandó bizottság egy osztály előadójának vagy főelőadójának a funkcióját, ne annak személyes munkájával foglalkozzék és azt nézze, hogy helyesen döntött-e vagy nem helyesen, mert soha egy állandó bizottság ezt megoldani nem tudja. Az állandó bizottság úgy képviselje az államhatalmi testületet, hogy

►

elvi kérdésekben foglaljon állást és adjon útmutatást. Ha a házkezelési állandó bizottságról van szó, akkor sem a budapesti, sem a kerületi házkezelési állandó bizottság sem tudja biztosítani, még akkor sem, ha kimaradnak a munkájukból és napi 8-12 órán keresztül dolgoznak, hogy a felújított tízezer lakásban ellenőrizzék, hogy a HKI jól dolgozik-e vagy sem. Nem azért képviseli ez az állandó bizottság az államhatalmat, hogy elmenjen az Aulich utca 17. számú házba és megnézze, hogy jól ujitották-e fel azt a lakóházat

BL W| ifi;

fi fi- 111 -