1964. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
321
[ ’ ^ - 144/a I bűi érezni lehet. Meg kell mondani őszintén, hogy Újpesten, a IV. kfiii kerületben és más kerületekben is a probléma olyan értelemben is felvetődik, hog a felújítás után is korszerűtlen marad a lakás és az élettartam hosszú időre nem biztosit- ' ható, mert a lakások javarésze alápincézetlen, szigetelés nélküli, és mint az előttem felszólaltak mondották, bontott anyagból készült, a műszaki előírásoknak már építésük idején sem feleltek meg. Ug' gondolom, hog ha épületielujitásról és karbantartásról beszélünk, ezt nem lehet elválasztani az életveszélyes, egészségügyi szempontból lakhatatlan lakások problémáitól, az idevonatkozó intézkedéseket egidejüleg kívánatos t'rgalni. A lakásépítkezés is összefügg ezzel. Van olyan összefüggése is a kérdésnek, hog mi a IV. kerület - I ’ ben kevésnek tartjuk a felújításra biztosított hitelt és •különösen súlyosnak tartjulf* hog évről-évre csökken és a legmagasabb szintről, a 3C millióról jelenleg már lementünk i 27-re ós ha ehhez még hozzáveszem, hog a kapacitás hiánya miatt az előző évről visszamaradt, el s nem v'gzett munka is terheli ezt a 27 milliót, akkor már csak 25 milliónál tartunk. Ennek ellenére felvetem azt a gondolatot, hog egészségesebb ► lenne még ennek a felújítási hitelnek a tehére is uj lakásokat építeni, legalábbis eg részéből vág a problémák gorsabb megoldása érdekében mentesítő lakásokat létrehozni, minthog 4 ' a lakásépítkezés ós a szanálás kérdése az épületkarbantartással nincs összhangban és különösen nincs összhangban a romos, életveszélyes lakások, az egészségtelen, emberi lakás céljára nem alkalmas lakások problémájával. Ug gondolom, hog a IV. kerületben az épületielujitás mellett a bontással ip-/ I ^
