1964. március 17. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

154

■* Itt valamit termi kell. Nem lehet az, hogy az

egyik oldalon az alkoholizmus szörny' kérdéseiről beszéljünk, hogy az alkohol 91, butit, t. JBz igaz. Az Laté buta lesz, elsősorban csiáú jdt dönti nyomorba ős embereket öl az utoán, miközben »1 ázolj 5ket. Naponta olvassuk, ittas soffor halálra gázol egy-egy ártatlan embert.

Kérdezem, hogy el lehet-o ezt viselni ée tárni?

Nem kellene itt a fejlődést meggyorsítani? Elegendő itt az edukáció, a nevelés? Agyon neveljük már az embereket, eltekintve attól a bizonyos ellenáramlattól. A napokban ugyanis olv iptai i hasvéti előkészületekről, arról, hogy mennyi cukorka ós tojás, valamint

1.2 millió pal-^ú "sziverősitő" kerül forgalomba. Tudom, hogy komplex a probléma, tudom, hog„ gazdasági érdek fűződik hozzá, tudok a magyar tor tradíciójáról, stb. De szállítsuk a kajifcalistáknafc,

„ igyák meg ők! /Derülte ég és taps./ Fokozzák nálunk

az alkohol propagandaját, hogy y. sör folyékony kenyér, stb. ós mis ilyen jelszavakkal. Van itt egy bizonyos kontradictio egósz életünkben. Vannak vállalataink, amelyeknek létérdeke az, hogy ölnél tötb alk nak el. Úgy hallost, hogy a vendéglátó

iparban mo3t n r nem az italboltok adják a bevétel 6o £-át, óe 4o ;'-át az ételek. Ez az arány állitólag eltolódott volr. . A dol- goz^^remizálása állitólag már nem egészen a töményitalok eladáséra tendál. Est ne:-, tudtam megállapítani# de az az érzésem, hogy itt egy vállalat érdekei ütköznek, noha pl. a kereskedelmi osztály az alkohol elleni bizottságot még tanácsokkal is ellátta, javaslatokat tett. Ezt nagyon szépnek találom, mert úgy gondolom, hogy egyik szenét behunyta, a másikkal meg sirt közben ós eszembe jut , Mikszáthnak egy regényéből az a bolondság, hogy egy szegény Városkának nem volt lehetősége arra, hogy hóhért tartson és ezért ad- • tak az elítélteknek 5 tallért, hogy saját költségükre akasztassák fel magukat. Bocsánat a hasonlat ért, de ilyesvalami az, ha az osztály maga ellen, vagy a vállalati érdekek ellen dolgozik.

Engedjék meg, hogy egy kicsit összegezzem az elmondottakat. Elveszítjük a réven azt, amit megnyerünk a vámon. Bakács Tibor mondotta itt egyszer, helyesen és sokkal szebben és jobban, mint én, hogy mennyit vészit az ország a balesetek miatt, a munkanapok kiesése által. Nem beszélek a kérdés eruölcsi részéről, a válóperekről, a meggyilkolt, agyonvert mamákról, azokról a

i