1964. március 17. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
155
gyermeke -erői, akik életen át rettegnek az apjuktól, nőst csak a dolog pénzügyi kihatásairól beszélek. Magyarországon 20.ooo állami gondosáéban lévő gyérnek van. a 28.ooo-bői 14.ooo a szülők alkoholizmusa miatt került a gondozó intézetbe, *z államnak minden gyérnek eltartása havi 1.200 forintba kerül. Tessék kiszámítani* 2oo millió forint évente a 14.000 gyermek eltartása. Gondoljunk azután arra, hogy a disszociált, az abnormális, az epilepsziás, vagy a pszichopata gyerkek 5o *-ánál is fel lehet fedezni a szülők alkoholizmusát. ígyrészük gyógypedagógiai intézetbe kerül, örülünk, ha újból és újból megynyilik egy gyp-iskola. Nem volna jobb, ha egyáltalán nem kellene megnyitni ezeket az iskolákat? Mennyi pénzébe kerül ez az államnak! Kegéri? Kifizetődő dolog alkohol-propagandát űzni, ha csak sutyiban is, és örülni, hogy a KISz-rendeaényeken, az ifjúsági rendezvényeken, táboroz Is okon, meg mindenféle gyűléseken 3zeszt is lehet kapni? A KÖZÉRT-ekben roskadoznak a pultok a szesztől. Ki veszi meg azt a sok alkoholt? A magyar ember. Nem azért gáyrtja a szeszipar, hogy ne vegyék meg, hanem azért, hogy negvexgyék. Olyan ellentmondás van itt tehát, amelyet a szocialista társadalomban fel kell oldanunk. Volna is egy pár javaslatom, fogadják szeretettel őket. Borzaszt0 kepet festettem a helyzetről, de nem hiszem, hogy nem kellett valakinek megkongatni a vészharangot. Budapesten 196o-ban 1834, C1-ten 271o, 62—ben 3979, 63—bán 4o38 volt az elvonó kúrára utaltak száma. E számok tehát emelkedő tendenciát mutatnak. Nem tudom, hogy örüljek-e neki: emelkedik a tendencia, de lehet, hogy csak azt jelenti, hogy fokozottabban mennek be az elvonó kúrára ónk ont. í>a jnos, az elvonó kúra ut.ln kb. csak 3o—35 fi marad meg , absifj-nensnek. Ezzel számolni kell és ezért volna szükség arra, hogy necsak minden kerületnek legyen egy alkoholelvonó intézete, henem minden kerületben legyen agy gondozó nővér is, aki figyelemmé* kisori az illető további életét. Szükség volna főleg egy központi alkohol-rendelőre , amelyben csak a legmegrögzöttebfc garázda alkoholistákat kezelnék, mert ha az alkoholelvonásban önkéntesen részesült betegek között tartózkodnak az ilyen garázda alkoholisták, demoralizálják, visszariasztják, kigunyolják őket, kétségessé teszik az eredményt. A bizottságnak én csak az összekötője voltam, de nagyon "felzándorodtam", nagyon felizgatott ez az egész helyzet. Szükség volna egy központi elvonó intézményre, amely bizonyára mégis csak nagyobb eredménnyel tudna célt érni még a legmegröga% a | —^------ —.—— „__________________________________________ M 1-------) - 22 —11
