1960. június 24. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
107
- 17 során, mégi3 - ismétlem - az egész ál. őte. jesztés, az esetleges gr enge pontjai ellenére is, egységes - és egészséges alapot képez, amelyre építeni, üteraszerü beruházásokat kidolgozni lehetséges. Bzek után engedjék meg, hogy széljegyzetszerüen, a tervhez kacsolódva, három gondolatot vessek fel megszivlelés végett• Az előterjesztés 2./ pontjában olvashatjuk, hogy a terv készítésénél a kiindulási alap az volt, hogy Budapest lakos- aágszáma 20-25 éves távlatban ne haladja meg a 2.3 millió fót. Az e számhoz való eljutás valóban a fejlődés egészs^) es menete volna. Ahhoz azonban, hogy ez betartható legyen, bizonyos garanciák, biztosítékok kdL lenek. Fel káL 1 vetni a kérdést, hogy mety ek a mesterséges növekedést elősegítő tényezők? Az egyik az <£ helyezkedés lehetősége, a munka, a harc az életért, a termelésért - ahogyan azt Engels mondja. Erről most nem kivánok részletesebben szólni. A má3ik az a körülmény, hogy országunkban Budapest még ma is domináló kul túr köz pont. A dolgozók egyre növekvő kulturéhsége kielégítést kiván, és sokan úgy vélik, hogy azt egyedül a fővárosban találják meg. Mutatja ezt az az ellenállás, amely az egyetemet végzett fiataljaink körében a vidékre való küldetéseknél megnyilvánul. Bizonyos, hogy sokat tettünk eddig is a vidék kultur- szinvonalának emeléséért. Büszkén tekinthetünk Szeged, Pécs, Győr, Miskolc felé, - és falvaink ezreiben kigyulladt o villanyégők rengetege. De ez nem elégséges, erősebben kell a decentralizáció elvét alkalmazni, fejlett külturgócodat kell az ország több részében teremteni, kielégítővé - tehát vonzóvá - kell fejleszteni e központok kulturális életét. Sajnos, vannak olyan tapasztalataink, hogy ami van, olykor azt is - talán kissé kemény a szé - leromboljuk. Pl. Sopronból az egyetem földmérőképző karát, Szolnokról a közlekedésmérnöki kart Budapestre telepítettük. A másik gondolat, amit szeretnék felvetni, az előtér jesztés 5./ pontjával függ ös3ze. Nem uj, hogy Pártunk és kormányzatunk - természetesen a népgazdaság érdekeinek figyelembevételével- le akarja nyirbálni annak az átkoc^parfejlesztési politikának legalább a legvadabb hajtásait, amely a tőkés rendszett jellemezte. Ez abban kulminált, hogy Budapestre koncentrálták a gyárak és üzeN . ’* -fo/ r' ' _.
