1959. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
143
\ ciát látva megmutatja azt, hogy minden okunk megvan az örömre ás az optimizmusra. Ugyanakkor látni kell azt, hogy vannak bizonyos sajátos ellentmondások a kultúra területén. Milyen ellentmondások ezek? Az egyik, a legfontosabbat Kelen elvtárs említette: a burzsoá kispolgári tudat és a szooialista világnézettől áthatott emberek tudata között kibékíthetetlen állandó küzdelem folyik és ez a fó ellentmondás, emellett azonban vannak más ellentmondások is és óriási hiba lenne ezeket nem látni. Milyen ellentmondások ezek? Az egyik az, hogy a kulturális szükséglet sokkal gyorsabban fejlődik, mint a kielégítés eszközei: minden területen ezt tapasztaljuk. Gondoljunk osak egy olyan apróságra, hogy televíziót például egy ideig nem lehet kapni. Vagy az olyan ellentmondásra, hogy (V a Vidám Színpad vagy egyéb színházak előadásira nem lehet sokáig jegyet kapni. Bizonyos könyvek mint hiánycikkek jelentkeznek. Akármerre nézünk, mindenfelé ezt tapasztaljuk. Veszélyes jelenségként mutatkozik az, hogy közben a szabadidőt növeljük, csők- kentjük a munkaidőt, úgyhogy ez az ellentmondás sokkal nagyobb mértékben fog a továbbiakban megmutatkozni és ezért nem lehet egyszerűen arra várnunk, hogy egyenletes elosztásban elégítjük ki ezeket az igényeket a meglévő eszközökből, mert az igények már most is feszítik társadalmunk meglévő kereteit és hovatovább szétrepedéssel fenyegetik. A tömegek érdeklődése és I kezdeményezése s az állami szervek munkája közötti ellentmondás is érezhető. Kádár elvtárs a kongresszuson érintette ezt a problémát, ez nagymértékben igy van az egész területen és Budaoesten is. Mit jelent ez a probléma? A tömegek érdeklődése, kezdemépyezéae mögött azok a keretek, amelyekkel rendelkezünk és az állami szervek munkája lemarad: nagyon sok a bürokratikus vonás, ami megneheiziti az egész előrehaladást. A budapesti 1 | M m m 1 ’.j ) - 70 -
