1953. március 11. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
84
, -fi.kitűnik, hogy az egy főre eső bevételi szám esik. Ennek több oka van. Az egyik kétségtelenül az, hogy van még potyautas, mint ahogy természetesen más közlekedési vállalatnak is van. az kérdés több figyelmet érdé telne akkor is, ha csupán egy százalékról lenne szó. itt említeni meg, hogy a múltkoriban egy utas, aki nem juthatott a kalauzhoz, a villamos vezetőjének adta át a viteldijat, a vezető azonban azzal, hogy neki más dolga van, sehogy sem akarta elfogadni a jel>y arat. cajnos, ennek a kitűnő vezetőnek a személyét még' nem sikerült megállapítani. Ilyen és ehhez hasonló esetek bizonyítják, hogy nemcsak az utasokat, hanem a forgalmi alkalmazottakat is ne- vélni kell a helyes magatartásra, ami felettébb kívánatos. A főváros úthálózata sok kívánnivalót ha y hátra. A főváros utelhasználási normája egyezik az országos utelhasználási normával, pedig ez nem igy ván. Ennek természetesen súlyos pénzügyi, illetőleg útépítési, útkarbantartási következménye mutatkoznak. Minthogy .a fővárosi utak igénybevételének foka merőben más, mint az országutak/, 1953-ban az útépítéssel kapcsolatban Budapestet illetőleg fejlesztésről nem lehet beszélni. _ Itt említem ieg, hogy a túlzott útépítési sietség, illetőleg a kellő előrelátás hiánya megbosszulja magát. Sajnál- tosan példázza ezt a Rottenbiller-utca. A Rottenbiller-átca bizonyos szakaszát, amelyet nemrég készítettek el, máris fel kell bontani. Nagyobb pontosságot kell tanúsítani az aluljárók ás felüljárók épitásénál is, mert például a Putőfi-hid budai hídfőjénél máris süllyedést tapasztalhatunk. Ehhez a kérdéshez tartozik az utjavító gyorsbrtgádok raegszer- I vezásének feladata is. Ilyen utjavitó gyorsbrigááok az utak kezdeti hiányosságainak eltüntetésivel igen gazdaság® munkát vegezhetne- nek. Javaslom, hogy a Fehérvári-uti Keskeny úttest szélesítésére 94. m FT. . -
