1953. március 11. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
85
és korszerűsítősere fordítsunk több gondot és nagyobb költséget, a íorgalmi balesetek elhárítása szempontjából is. Felvetem a kérdést, hogy vájjon jól gazdálkodunk-e a villamosvasút építésénél, mert 60 kilós sineket használtunk fel akkor, amikor más, a fővárosban kevesbbé va ,y egyáltalán nem használható sin is megfelelő volna. Lényeges különbségek vannak az egyes főműhelyek munkájában. A Dózsa-főmühely például jobban dolgozik, mint a Füzesi. A Füzesib ben például az igényelt t^bbszaz fúró helyett csak egyetlenegyet biztosuttak. Másrészt a Bartók Béla—úti főműhely faraktára ^ Kőbányán van, s ez a főműhely nem kapta meg azt a félmilliót sem, amelyre pedig beruházásként igen nagy szüksége volna. Egyáltalán mérlegelni kell ,. hogy a távoli időben megvalósítandó tervek érdekében helyes-e valami tervet félretenni. Mg kell vizsgálni, hogy a ma félretett terv esetleges megvalósítása nem jelent-e nagyobb hasznot, mint amennyi haszonnal a jövőbeni tervek!megvalósítása jár. A helykijelöléseiméi is több gondosságot kell tanúsítani. Ne legyen ujabb példa arra, hogy egy uj emeletes lakóházat csak azért kell lebontani, mert helyébe mást kell építeni. Munkavédelmi célokra 282.000 forint valamennyi közlekedési igazgatás alá tartozó ágazat számára nem túlságosan nagy összeg. Hiszen ezen a téren is sok évtizedes hiányosságot kell kiküszöbölni. Éppen ezért nyomatékosan hangsúlyozom, hogy az illetékesek mindent kövessenek el, hogy legalább ez az összeg teljes egészében felhasználható legyen. Idejében gondolkodjanak arról, hogy az anyag biztosítása és a kapacitás kihasználása megtörténjék, nehogy bár a jelzett összeg rendelkezésre áll, azt mégsem lehessen jól felhasználni. Ez a kívánság vonatkozik a szociális célokra előirányzott összegek s a kulturális célokra kihasított 52.uQO \ ■---------------------------------------—______________ u
