1989. február (számozatlan) / HU_BFL_XIV_47_1
/ 1 €€ MAGYAR (g) (P'KfPSiEH » I I7l\ íl&rv, S3ABA G> SAST© ^j\f1 IVI ÍÍMmMss^ 4 aa^M ll\ Szerkesztő: Krassó György * 24/D Little Russell Street * London, WC1A2HN * Tel. 01-430 2126 (külföldről 441-430 2126) 1989. február 25. Három nyilatkozat 1956-ról Amint az várható volt, sokirányú és messze gyűrűző hullámokat vet az 1956 értékeléséről megindult pártvita. E következmények némelyikére egyetlen nap hírei is rávilágítanak. Vajon a Nagy Imre-perben kivégzettek újratemetésének engedélyezése egyben politikai rehabilitációjukat is jelenti-e? Ez a kérdés nemcsak a magyar, hanem minden kelet-közép-európai kommunista párt számára létfontosságú, hiszen a pozitív válasz a mai reformkommunisták igazának elismerését is maga után vonná. "Nem! - nyilatkozta tegnap a Jugoszláviában tartózkodó Crósz Károly a Tanjug hírügynökségnek. - Politikai rehabilitációról nincs szó, csupán a minden egyes embernek kijáró humanizmusról." Vajon hány embert börtönöztek be és végeztek ki 56 után? E kérdés valósághű megválaszolása a Kádár-rendszer igazi arcát mutatná meg. "56-os szerepükért több mint tízezer embert ítéltek el és háromszázat végeztek ki közülük" - közölte a Magyar Televízió tegnapi "A hét" című műsorában Zinner Tibor történész. Ha Magyarországon forradalom vagy népfelkelés volt, akkor a Szovjetunió lépett fel népellenes erőként. "Igen - mondotta szinte egyidejűleg Adriannik Migranjan, a moszkvai Gazdaságkutató Intézet vezetője a "Moszkovszkíj Novosztyi" c. hetilap február 23-i számában és Demján Sándor, a Magyar Hitelbank elnöke egy nyugat-berlini újságnak adott interjújában -, ez valóban ilyen látszatot keltene. Ezért hát bölcs döntés a minősítést nyitva hagyni és ily módon elkerülni a magyar-szovjet kapcsolatok esetleges bonyodalmait." Hadd fűzzünk mindhárom hírhez néhány mondatot. Grósz Károly - szokása szerint - megint következetes volt. Még egy hónap sem telt el azóta, hogy kemény szavakkal rótta meg Pozsgay Imrét, amiért az - be sem várva a Központi Bizottság állásfoglalását - egyéni véleményének adott kifejezést 1 956-ról. Nos, a Központi Bizottság - további kutatómunka szükségességére hivatkozva - mindmáig nem tette közzé végleges állásfoglalását, annyit azonban mindenképp leszögezett a február 10-11-i üléséről kiadott közleményében, hogy 1956-ban "valóságos felkelés, népfelkelés tört ki" és hogy "a vezetés megújulásképtelensége vezetett politikai robbanáshoz". Vajon ez nem Nagy Imre rehabilitálása-e? Pozsgay - úgymond - "egyéni véleménye" a Központi Bizottság tudományos albizottságának tanulmányán alapult. Grósz egyéni véleménye azonban mind e tanulmánynak, mind a Központi Bizottság állásfoglalásának ellentmond. Ami az 1956 után elítéltek és kivégzettek számát illeti, különös változások figyelhetők meg a hivatalos adatokban, már amennyire egyáltalában nyilvánosságra hoznak ilyeneket. 1985 októberében a Mozgó Világ c. folyóiratban jelent meg Baló György interjúja Berecz Jánossal. Baló itt idézi Berecz egy korábban közzétett statisztikáját, amely szerint 1 956 után a halálra ítéltek száma 70 volt. Ezt a számot most több mint négyszeresére emelték. Berecz szerint 70, Zinner szerint 300. Pontosan 70 és pontosan 300. Mégcsak nem is "mintegy", nem is "körülbelül". Ennyit ér egy-egy vagy több száz emberélet a létező szocializmusban. De Zinnernek - a KB tudományos albizottsága tanulmányában szereplő adattal egyező közlése sem fogadható el igaznak. Tavaly júniusban a rákoskeresztúri temetőben volt 56-os elítéltek egy 244 fős névsort olvastak fel. A töredékes lista csupán azok egy részének nevét tartalmazza, akiket a Budapesti Országos Börtönben - a Gyújtőfogházban - végeztek ki. Nincsenek köztük a Fő utcai börtön udvarán 1 957-ben és 58-ban kivégzettek, akiknek utolsó szavait nem lehetett behallani a zárkákba, mert gépkocsi-motorok bekapcsolásával nyomták el hangjukat. Nem szerepelnek a névsorban a vidéken kivégzettek, a helyszínen agyonlőttek, a letartóztatásban és a vizsgálat során A "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölésével - akár teljes egészükben, akár kivonatosan szabadon felhasználhatják.
