1988. június (138-158. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
/ t <C Mkm&Jk (&) PKTP.B E.R» I (7l\ Ílí^ív? SSASABSAST© ^rvíl IV í IXik*JlMS®S1i?Z4\íí71) a a0 [LS/ilimA Szerkeszti: Krassó György * 24/D Little Russell Street * London, WC1A 2HN * Tel. 01-430 2126 (külföldről 441-430 2126) 1 143/1988 1988. június 8. A "Történelmi Igazságtétel Bizottságának" felhívása Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, történelmi jelentőségének felismerése és a tanulságok levonása hosszú évtizedekig váratott magára. Nyugaton csupán két évvel ezelőtt mutatkozott először igazi érdeklődés a magyar forradalom iránt, amely 30 évvel korábban a legtisztább formában mutatta meg a kelet-közép-európai nemzetek valódi törekvéseit és célkitűzéseit, Magyarországon pedig a kegyetlen megtorlás időszaka, majd a Kádár-rendszer "gulyáskommunizmusa" és a lakosságot a politikai tevékenységtől távoltartó korszaka után csupán negyedszázad késéssel - 1981 októberében - került sor I magánlakásban az első megemlékezésre. A forradalmi kormány miniszterelnökének és vádlott-társainak kivégzése után szintén 25 évnek kellett eltelnie 1983 júniusáig, amikor - ugyancsak magánlakásban - először emlékeztek meg a forradalom áldozatairól. Az akkori megemlékezéseken azonban főleg az igazságot megismerni kívánó fiatalok vettek részt; a halottak hozzátartozói és maguk a meghurcoltak közül - akiknek még ekkor is üldözésben és hátrányos megkülönböztetésben volt részük - csak kevesen voltak ott. Most, 1988. június 5-én - a forradalom után 32 év elteltével. Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulója közeledtével - színre lépett az 1 956 utáni megtorlás elszenvedőinek, az évekig, évtizedekig bebörtönzötteknek és üldözötteknek, a kivégzettek hozzátartozóinak és velük együtt a kommunista rendszer korábbi meghurcoltjainak egy csoportja. Történelmi igazságtételt követelnek, és felhívással fordultak a magyar társadalomhoz. A felhívás így hangzik: Történelmi igazságtételt!- Felhívás a magyar társadalomhoz 30 éve, 1958 június 16-án végezték ki Nagy Imrét, az 1956. október 23-án kirobbant magyar forradalom miniszterelnökét, két társával. Maiéter Pál honvédelmi miniszterrel és Cimes Miklós újságíróval együtt. A per egy másik vádlottját, Szilágyi Józsefet titokban már korábban felakasztották, Losonczy Gáza államminisztert pedig - a másodrendűnek szánt vádlottat - még a bírósági komédia megkezdése előtt a börtönben pusztították el 1957 decemberében. Három évtizede rejtegeti a rákoskeresztúri köztemető eldugott 301-es parcellájának bozótrengetege az 1956 november 4-én kezdődött restauráció sok száz áldozatát. Hozzátartozóik előtt még azt is eltitkolják, hogy övéik a rabtemető melyik zugában fekszenek. A forradalom leverését követő megtorlás példa nélkül áll a magyar történelemben. A korábbi forradalmak után a Habsburgok, Haynau és Horthy rendszere együttesen sem hurcolt meg, ítélt el, végzett ki és kényszerített száműzetésbe annyi embert, mint az 1956. november 4-én létrejött hatalom. A rendszer első embere, uralomrajutása után egy héttel, ország-világ előtt még azt ígérte, az eseményekben való részvételért senki sem vonható felelősségre. Ideje, hogy szembesítsük ezt az ígéretet a 301-es parcella valóságával. A politikai vezetés mindeddig semmit nem akart megtűrni, ami a forradalomra emlékeztet, holott erre épültek az elmúlt időszak eredményei, a konszolidáció életszínvonal-politikája és viszonylagos liberalizmusa, valamint a 68-as reform vívmányai. A forradalommal, történelmünk e legnagyobb, nemzetközi kisugárzású, egész generációk sorsát meghatározó eseményével kapcsolatban a hivatalos politika fő módszere mindeddig a hallgatás és a feledtetés volt, melyet időről időre a tudatos rágalmak és hazugságok tarkítottak. A "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölésével - akár teljes egészükben, akár kivonatosan szabadon felhasználhatják.
