1988. június (138-158. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
Eljött az ideje annak, hogy a magyar társadalom követelje a megtorlás áldozatainak, halottaknak és élőknek teljes erkölcsi, politikai és jogi rehabilitációját. Ez előfeltétele minden megújulásnak, szellemi és politikai megtisztulásnak. És a mártírok emlékével együtt a forradalom emlékét is meg kell tisztítani a rászórt mocsoktól. De a tisztázás és a jóvátétel hiánya és szüksége jóval hosszabb időszakot érint. Viták és találgatások folynak a Rajk-per hátteréről, miközben a nemzetközileg is fogalommá vált konstrukciós per iratait és jegyzőkönyveit, ha ugyan meg nem semmisítették őket, ma is hét lakat alatt őrzik. És mindmáig sűr.ű homály fedi a Rajk-per előtti és utáni konstrukciós pereket is. így csak a legfontosabbakat említve, Demény Pál és Weisshaus Aladár bebörtönzését; a Magyar Közösség és az úgynevezett kisgazdapárti összeesküvők pereit; az FM-pert, melyben a mezőgazdaság szakembereit ítélték el; a Mindszenty-pert és a Grősz- pert; a MAORT-pert és a Standard-pert; a szociáldemokrata jobb-és balszárny pereit. Mindezekben javarészt ártatlan embereket ítéltek el, országos rágalomhadjárat közepette. Ha később zárt ajtók mögött egyes esetekben történt is jogi rehabilitáció, az 1945 utáni magyar demokráciát megalapozó, ártatlanul bebörtönzött kisgazdapárti, parasztpárti, polgári, szociáldemokrata, keresztény politikusok százai, a hazug szabotálási vádak alapján elítélt szakamberek ezrei máig sem részesültek politikai és erkölcsi jóvátételben. És még a minimális jogi rehabilitációja is elmaradt azoknak a tízezreknek, akiket mint osztályellenségeket, mint klerikális reakciósokat, mint titoistákat, mint mondvacsinált gazdasági bűnözőket ítélet nélkül internáltak, kitelepítettek, vagy kényszermunkára hurcoltak a recski bányába, a Hortobágyra és más táborokba. Ezeket a népellenes bűnöket hivatalos formában még mindig nem ismerték el és nem ítélték el. Aminthogy a kitervezők és végrehajtók komoly felelősségre- vonása sem történt meg sem 56 előtt, sem azóta. A bűnösök túlnyomó többsége tovább élvezte a hatalom bizalmát, sokan közülük fontos szerephez jutottak az 56 utáni időszakban, különösen a tömegkommunikációban és a kulturális vezetésben. A múlttal való becsületes szembenézés, a történelmi igazságtétel az egész nemzettel szembeni erkölcsi tartozása a megújulást hirdető párt- és államvezetésnek. A párttagság ama részét pedig, mely lelke mélyén soha nem értett egyet a jogtipró erőszakkal és a véres megtorlással, súlyos lelkiismereti tehertől szabadítaná meg az igazságtalanságok lehető jóvátétele. Minthogy azonban e tekintetben 3 évtized alatt nem történt előrehaladás, alulírottak - az 1956 után kivégzettek hozzátartozói és egykori politikai elítéltek - szükségesnek látják, hogy kezdeményezőleg lépjenek fel. Ezért elhatároztuk a "Történelmi Igazságtétel Bizottsága" megalakítását. A bizottság szükségesnek tartja a volt politikai elítéltek és üldözöttek teljes jogi rehabilitálását, vagyis a büntetett előélethez fűződő valamennyi joghátrány törvényes eltörlését. Meg kell szüntetni a- a nyugdíjmegállapításnál fennálló hátrányos helyzetüket,- az állások betöltésénél alkalmazott diszkriminációs titkos és nem titikos intézkedéseket, például a feddhetetlenséget,- az útlevéltörvénynek a büntetett előéletből következő kizáró jogszabályait. Szükségesnek tartjuk a politikai elítéltek és egykori internáltak teljes politikai és erkölcsi rehabilitációját is. Fel kell hagyni a rendőri zaklatásokkal, köznapi életvitelüket, társadalmi elhelyezkedésüket ellenőrző és akadályozó gyakorlattal. Alapvetően fontosnak tartjuk az 1945—tel kezdődő egész történelmi korszak, a forradalom és az azt követő megtorlás tárgyilagos, sokoldalú, a ma még zárolt dokumentumokon és visszaemlékezéseken is alapuló történeti feldolgozását I ■V- 2 -
