1988. április (71-108. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

tartotta a reformköveteléséket, nem hagyta feledni a demokratikus hagyomá- 4 nyokat - így az 1956-os forradalmat ápolta olyan történelmi személyiségek

emlékét, mint Bibó István és Nagy Imre, kitapogatta a hatalom tűrőképességének határait és bebizonyította, hogy a házkutatások okozta nagy veszteségek 3 ellenére fenn tudja tartani önmagát, miközben a hivatalos sajtó nagyrészt deficites. A szamizdat - mondotta Haraszti - nem törekszik konfliktusok teremtésére.

Szünet után hoszabb vita következett, amelyen felszólaltak újságírók, tudományos dolgozók és a demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevői. "Nem lehet különösebben örvendezni azon, ha liliomtiprók dicsérik a szüzességet" - mondotta Cadó György, arra a kétszínű játékra utalva, amit vezető személyek folytatnak. - Ugyanazok buzdítanak a nagyobb nyíltságra és jobb tájékoztatásra, akik hol a legdurvább eszközökkel, hol pedig hatalmi manipulációkkal fojtották és fojtják el mindezeket a kezdeményezéseket. Snée Péter a cenzúra működését bemutató szöveggyűjtemény összeállításához kért támogatást, a változásokat észlelő Iván Károly újságíró viszont azt hangsúlyozta, hogy

van megújulás a magyar sajtóban és a pártirányításban. Több felszólaló nem értett egyet Iván Károllyal - a megújulást nagyon is korlátozottnak tartotta -, egy munkásfiatal pedig kijelentette, hogy még Pinochet Chiléjében is nagyobb a sajtószabadság, mint a mai Magyarországon.

I

fi

\- 2 i