1987. május (53-73. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
íi < KWU6ÁRIÁM 2A/0 Líttle Rotsell Street, LONDON, W-C.i ■ Ttl. CH-4SO n 2é> ■ G. Rras-si 56/1987 1987. május 9. WaUenberg-kiállitásgal ti-Yilt me^ az "Alternatív kulturális centrum” Budapesten Tegnap délután 3 órakor Budán, a III. kerület Erdőalja utca 165- számú épületben - Zrinyifalvi Gábor grafikus házában - megkezdte működését egy állami engedély nélküli intézmény, az "Alternatív kulturális centrum". Ez a közösségi ház - ahogyan szintúgy nevezik - minden vasárnap délután 5 órától 9 óráig áll a látogatók rendelkezésére, és a kiadott program szerint az a célja, hogy teret nyisson a hivatalos művészeti és kulturális életből kiszoruló önálló szellemi megnyilatkozásoknak. Ahogyan rövid bevezető szavaiban Molnár Tamás, az INCONNU csoport tagja mondotta, "Hiszünk a kultúra közösségteremtő erejében és abban, hogy Kelet-Európábán a kultúrának sokkal nagyobb és más jelentése van, mint a világ más részein". Az uj intézmény két kiállítással nyilt meg tegnap délután és mindkettő aktuális budapesti eseményekhez kapcsolódott - ahhoz, hogy a Zsidó Világkongresszus Végrehajtóbizottsága a magyar fővárosban ülésezett és ahhoz, hogy több mint négy évtizedes késéssel felállították ott Raoul Wallenberg szobrát. A nagy munkával kiállitóteremmé átalakított garázsban festményeket és grafikákat láthatott a közönség, az előtérben pedig Raoul Wallenberg, a második világháború végén magyar zsidók tízezreit megmentő, majd szovjet haláltáborokba hurcolt fiatal svéd diplomata életét és tevékenységét mutatták be fényképeken, újságcikkekkel és eredeti dokumentumokkal tiz nagy tablón. A kiállitóterem műalkotásai között szerepelt Erdélyi Miklós, a nemrég elhunyt magyar avant-garde művész munkája, a házigazda - Zrinyifalvi Gábor - két hatalmas, falnagyságu festménye, Romvári János képei, Dávid Vera két nagyobb és három kisebb nonfigurativ alkotása, Vásárhelyi Antal fotomontázsai és Fehér László két olajfestménye, melyek egyikén széttört, porladozó pászka, a másikon pedig zsidó sirokra emlékeztető ábrakombináció idézte fel megrendítő erővel a holocaust emlékét. Molnár Tamás megnyitó szavai után Tamás Gáspár Miklós filozófus, a demokratikus ellenzék ismert alakja mondott beszédet "Raoul Wallenberg emlékezete" cimmel. Ötven év múlva - mondotta - talán már nem lesz érthető,"hogy miért vált jelképpé Raoul Wallenberg svéd diplomata, aki a nemzeti szocializmus áldozatain próbált segiteni, majd a nemzetközi szocializmusra hivatkozó Szovjetunió egyik koncentrációs táborában pusztult el. Wallenberg azok szemében volt jelkép, ... akik a liberális humanizmust gyengeségének és vereségének óráiban is többre tartották, mint a horogkeresztes és vöröscsillagos páncélosoktól megtestesített korszellemet ." "Akármilyen iszonyú lett légyen, a fasizmus múló epizód volt Európa történetében - folytatta Tamás Gáspár Miklós. - A kommunista rendszerek azonban, noha lágyultak némelyest és vérengző' kedvük alábbhagyott, továbbra is itt vannak és noha biccentenek olykor ártatlan áldozataik emlékének - különösen ha azt hiszik, hogy a Nyugat elismerő kézfogással, dollárral van kibélelve -, a modernizált szolgaság megszilárdításán törik üres fejüket. A Nyugat pedig, miután a Sátánnal kiűzte Belzebubot, mit is tehetne egyebet, az emberi jogok cimszava alatt folytatja azt, amit Wallenberg elkezdett: közbenjár kivételezésért, mentesítésért, kivándorlásért, családegyesítésért, kiutazó vizűmért, egyéni amnesztiáért. Aprómunka ez, megbecsülendő, de szükségképpen elégtelen. Mindez nem nyújthat kezességet az: ellen, amit mi, zsarnokságok alattvalói - lenet, hogy irracionálisán - a csontjainkban érzünk: hogy a szörnyűségek megismétlődhetnek. Magyarországon ma nincs hivatalos antiszemitizmus, de például a Szovjetunióban és Romániában igen. Ám ez csekély vigasz, ha látjuk a közvélemény jelentős része által belenyugvással fogadott fajüldöző diszkriminációt a cigányokkal szemben, _____________________________________________±___________________________________________________
