1987. május (53-73. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

ha látjuk az üres és őszintétlen frázisokkal kendőzött részvétlenséget a ki­sebbségi magyarsággal szemben a határokon túl, ha érezzük a szerencsétlen sorsú kelet-európai szomszédainkkal szembeni otromba nacionalizmust. A párt válsága által előidézett iedológiai vákuumban, ha nem vigyázunk, minden józan gondola­tot elmoshat a vak nemzeti gyűlölködés - a jelek szerint kőkemény hagyományunk." A fajüldözésnek - fejezte be beszédét Tamás Gáspár Miklós - hagyományai vannak, 'e hagyománynak pedig folytatói. Adassék tisztelet azoknak, akik a halálvonatok­ba zsúfolt százezres transzportokból kimentettek pár tucatot. Reménykedünk a demokrácia eljövetelében, de a remény túl kevés ahhoz, hogy ne féljünk. íSppen mert ütlegektől rettegő testünk gyarló és esendő, ajánlatos lesz ideáljainkra függeszteni szemünket. "Hogy végső menedékünk ne legyen a svéd útlevéll" Tamás Gáspár Miklós után Gadó György - a Salom független zsidó békecsoport tagja - olvasta fel magyarul és angolul a csoport május 1-i nyilatkozatát a magyar társadalom és politikai rendszer válságáról, a demokratikus megújhodás szükségességéről és a magyar zsidók és nem-zsidók közötti megértés problémáiról. Az egy hétig nyitva tartó kiállitás megnyitóján mintegy hetvenen jelentek meg, köztük számos külföldi diplomata, politikus és ujságiró. A "közösségi ház" két­hetenként kiván uj programmal jelentkezni, legközelebb két Amerikába emigrált és jelenleg az angliai Oxfordban tartózkodó orosz művésszel készülnek telefonos beszélgetést folytatni.- 2 ­_______2___________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom