1987. május (53-73. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
fi i Htf«64R(AH O'ÍXft&eiií-.j, > miűJiíciz^ ®fflS 2A/0 LiltU R»tt«fl Street , LONDONI, W-C-i • 7W. 0<-4»O 1/ i« . G. kros*é 65/87 1987. május 15. Molnár Tamás beszéde a magyarországi demokratikus ellenzék nevében 1987. május 15-én Raoul Wallenberg szobrának leleplező ünnepségén Tisztelt ünneplő közönség! Egy férfi szobra előtt állunk. Egyszerű, hétköznapi jelenség ez a férfi, mintha az utcáról, közülünk lépett volna ide, ahol minden hősi póz nélkül áll, acélsisakot nem visel, lángpallost nem tart a kezében. Így küzdött a gonosz ellen, a huszadik század hőse ő. A polgár, aki mindössze polgári tisztességgel és az erkölcs tisztán látó erejével felfegyverkezve száll szembe, merészel szembeszegülni politikai rendszerekkel, amelyek - úgymond - felülemelkednek e tisztességen, amelyet - úgymond - nem béklyóz meg a felebaráti szeretet lejárt erkölcse. Rendszerekkel szállt szembe, amelyek harci osztagokba sajtolják polgáraikat magasabbrendű- nek hazudott új rendek nevében. Egy olyan humanista szobra előtt állunk, aki semmiféle új rend indokából sem képes elfogadni az emberek tömeges megsemmisítését. Fiatal ez a férfi? Igen, fiatal. Fiatal volt akkor, 1944-ben, amikor fáradhatatlanul hadakozott civil eszközeivel a halálraszántak megmentéséért. Harminckét éves volt, de fiatal ma is, hetvenöt esztendősen, amikor töretlenül csengő hangon szól hozzánk, meglehet, hogy a sírból, meglehet, hogy a börtönből: Nem lehettek tétlenek! Harminckét éves volt akkor. Élhetett volna másképpen is. A gazdag család diplomata fiát mi késztette mégis, hogy odahagyja a háború rémségeit százötven éve nem ismerő hazáját és belevesse magát a pokol erői elleni küzdelembe? Csak a felismerés, hogy a tétlenség bűn. Nézzék meg ezt az arcot! A művész nem a gondokat alig ismerő ifjút ábrázolta, hanem a sokat próbált férfit. Harmincöt éves volt 1947- ben, amikor - miképp ezt mondják nekünk - meghalt. Ez az arc nem harmincöt éves. Rányomta súlyos bélyegét az emberiség világtörténelmi találkozása a nácizmussal és a bolsevizmussal. Ez az arc a mi arcunk. Egy férfi szobra előtt állunk. Különös szobor ez. Csak egy név áll rajta: RAOUL WALLENBERG. Mikor és hol született? Meddig élt? Hol nyugszik? Felirat nem közli, amint azt sem, hogy ki volt és mit cselekedett. Mintha ezt mindenkinek tudnia illenék! Mintha nem hallgattak volna róla negyven éven át ebben az országban, ahol tömegesen gyilkolt egy politikai rögeszme, és ahová néki, az idegennek kellett eljönnie, hogy lefogja a gyilkosok kezét. Különös szobor ez. Olyan kormányzat állíttatja, amely egyszer már állított néki emlékművet, és amely utóbb ezt az elsőt eltakaríttatta, mert nem tudta elhinni, hogy egy embert pusztán az erkölcsi parancs, az önzetlen humanizmus is késztethet halálos kockázatok vállalására. Vagy mert fontosabbnak tartotta egy idegen hatalom érzékenységét, mint a hála kötelességét? IS
