1987. május (53-73. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
Különös szobor különös avatásán vagyunk. Mintha a rendőrség kerülni akarta volna a nyilvánosságot. Mintha azt óhajtotta volna, hogy minél kevesebben jöjjenek ide, pedig csakugyan tudnia kell mindenkinek, ki volt, mit tett és hova tűnt el Raoul Wallenberg. Mindenkinek, aki azt akarja, hogy ez az ország és ez a társadalom többé ne legyen ordas eszmék nevében gyilkoló fanatikusok prédája, rettegő zsarnokok martaléka. Negyven évig tartott a hallgatás. Beszédes hallgatás volt. Most beszélni kezdenek róla, csak ne legyen a beszéd éppen oly hazug, mint a hallgatás volt. Sanda célzásokat olvashatunk arról, hogy Wallenbergnek az amerikai hírszerzéssel voltak kapcsolatai. Megértést szeretnének kelteni azok iránt, akik elhurcolták, bebörtönözték. Manipulációt emlegetnek,akik mást sem tettek és tesznek, mint bennünket próbálnak manipulálni. Ők képtelenek voltak hinni Wallenbergnek, ennek a tiszta tekintetű fiatal férfinek. De tőlünk elvárják, hogy higgyünk. Higgyünk a sötét ábrázatú zsarnokságnak, amelynek a lelkiismerete rég belerokkant az elhyomás évtizedek óta űzött praktikáiba. Kétségbevonhatatlan hitelességű forrásból értesülhettünk Wallenberg haláláról - mondják nekünk, és elvárják, hogy higgyünk. Higgyünk, holott immár maguk is beismerik, már-már oda minden hitelük a saját népük előtt is. Higgyünk, noha az emberi nyelvet is kiforgatták; náluk elnyomást jelent a szabadság, és a béke háborút. Higgyük el, hogy ami volt, az rég volt, a személyi kultusz idején, az pedig a múlté. Ezt kell elhinnünk, noha a birodalom sötét zugolyaiban ma is tíz- meg tízezrek testét, száz- és százezrek lelkét morzsolja, őrli a zsarnokság hangszigetelt gépezete. Meggyalázza Wallenberg emlékét, akinek az ő példamutató életéből csak a halála a fontos - int egy újságcikk. Ez igaz. De az is méltatlan Wallenberg emlékéhez, élete áldozatához, akinek nem fontosak halála körülményei. "Nem halogatható feladat - figyelmeztet ugyanaz az újságcikk -, hogy felkutassuk Wallenberg életének hiteles történetét." Ügy van! - kiáltjuk erre, mert tudjuk, ebből nem csak egy ember személyes sorsa tárul majd elénk, hanem az is, hogy miképpen működik az elnyomás embert őrlő malma. Simon Wiesenthal, a hitlerista háborús bűnösök kérlelhetetlen üldözője, a tömeggyilkosok heroikus antitézisének nevezte Wallenberget. A Nobel-békedíjas Andrej Szaharov, a szovjet emberjogi mozgalom kiválósága a huszadik század egyik olyan egyéniségének mondotta, akinek az egész emberiség az adósa. Az ő példája és emléke előtt tisztelgünk ezzel a virágcsokorral. j- AjO ■ \
