Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)

A VÁROS JOGI HELYZETE

közhasznosságtól indíttatva, úgy nem találná, hogy egyik vagy másik helyet e különös kegyelemben törvény útján részesítsék."

4 Végső soron csak az országgyűlés jóváhagyásával lehetett egy várost szabad királyi várossá tenni. Ellentmondott a rangemelésnek az 1622:17. tc. és az ezt megismétlő 1649:45. tc., melyeknek szövege szerint „...továbbra is rendelik, hogy az olyan királyi megerősítések és jóváhagyások, melyeket a földesúri joghatóság alatt álló bármely városi lakosok az ő elavult kiváltságaikra nézve földesuraik tudta, beleegyezése és ajánlása nélkül eddig nyertek és jövőre fognak nyerni: semmit se érjenek".

5 Támadható volt a rangemelés azért is, mert azt a magyar rendi jogfelfogás szempontjából idegen kormányszékek hajtották végre. Egyelőre azonban Miklóssi Péter ellentmondásán és tiltakozásán kívül érdemleges lépés nem történt. Eger városa - az elnyerendő királyi privilégium reményében - 1688 szeptembere után élni kezdett a királyi és szabad városi címmel, sőt királyi városnak tekintették azok a kormányszékek is, amelyeknek a rangemelésben részük volt.

6 A szabad királyi városi titulus megadása és használata nemcsak jogi, hanem városfejlődési szempontból is csak egy „megelőlegezett" kísérlet volt, mivel 1688ban Eger szinte semmilyen vonatkozásban nem ütötte meg az ahhoz megkívánható színvonalat. Maga a város ugyan kőfallal, bástyákkal, védhető kaputornyokkal volt kerítve, s ennek alapján megfelelt az ekkorra már a szabad királyi városok egyik ismérvének tekintett fallal kerítettség kritériumának, de a falakon belül még egyáltalán nem mutatott urbánus képet. A lakóházak szinte mindegyike földszintes volt, 45%-a egy vagy két helyiséggel rendelkezett, 25,6%-a hárommal, 14,4%-a néggyel, 10%-a öttel és csak a maradék 5%-a ötnél többel. A házakhoz nagy belső telek, kert tartozott, s laza beépítettségüek voltak. Az egyéni jogállapot szempontjából kedvezőbbek voltak a feltételek, mert a kamarai fennhatósági időszak lakóinak tekintélyes része jogilag polgár volt. Az 1690. évi Edelspacher-féle összeírás szerint a háztulajdonosoknak több mint 42%-a polgárjoggal rendelkezett.

7 Ezek szerzett javaikat - ház, szántó, rét, legelő, valamint a telki állományhoz nem sorolható szőlő - tulajdonjogon bírták. Javaikat a város magisztrátusa előtt korlátozás nélkül adhatták-vehették, elcserélhették, róluk szabadon végrendelkezhettek. A kisebb királyi haszonvételekkel a város rendelkezetté Első fokon a város bírája és tanácsa ítélkezhetett felettük. Nincs viszont nyoma annak, hogy másodfokon hová lehetett fellebbezniük. Fonákja az adott időszak történetének az, hogy a kamarai biztos nevezte ki a város bíráját, a magisztrátust alkotó négy tanácsost, valamint a város jegyzőjét. 1692. december 30-án történt meg az első bíróválasztás, amikor a kamarai biztos által kijelölt 4-4 4 Magyar Törvénytár III. 347. 5 Magyar Törvénytár II. 193., 458. 6 Szántó 1964. 357. 7 HML EÉGlt. XII-3/a/58. Liber 58., Sugár 1974. 67. 8 HML Eger v. ir. V-l/b/1. 45., 50., 53., 54. 8