Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
A VÁROS NÉPESSÉGE 1687-1848 KÖZÖTT
Az 1690. évi összeírás némi képet nyújt arra is, hogy milyen volt a háztulajdonosok foglalkozás szerinti megoszlása. A 384 világi háztulajdonosból 44 volt kézműves mester, akik 7 iparágban 18 mesterség képviselői közül kerültek ki. Legtöbb kézműves a ruházati iparban tevékenykedett, összesen 15 fő, ezt követte az élelmiszeripar 13 iparosával, a vas- és fémipar és az építőipar 5-5 fővel, a bőripart és a szövőipart pedig l-l mester képviselte. Nem tudtam besorolni egyik iparágba se két mesterség képviselőit, összesen 4 főt. Viszonylag csekély még az egyes iparágakon belüli differenciálódás is, hiszen a ruházati iparban csak 4, az élelmiszeriparban 3, a vas- és fémiparban 5, az építőiparban 3, a bőriparban és a szövőiparban pedig 1 mesterség képviselőit írták össze. A 44 kézműves nemzetiség szerinti megoszlását ismerjük. 24 fő (54,56%) volt magyar, 17 (38,63%) német, 2 fő (4,54%) rác és 1 fő (2,27%) újkeresztény. Azt látjuk, hogy a betelepedést követő két évben kialakult ugyan bizonyos mértékű kézművesipar, de ez még nem ütötte meg a korabeli szabad királyi városok színvonalát. Az 1690-ben összeírtak döntő többségét, 280 főt (72,92%) a szőlőbirtokosok tették ki, s nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a lakosság többsége ebből élt. Megerősíti ezt a tényt az is, hogy a kézművesek közül 17-nek szőlőbirtoka is volt. 7 9 1690 után csak szórványos adatokból tudjuk, hogy egészen 1695-ig, a Fenesy-féle transactio megkötéséig, rohamos mértékben nőtt a város lakossága. Egerben találjuk a környékbeli falvak közül a török kiűzését követő években Bátor, Bekölce, Besenyőtelek, Bükkszenterzsébet, Egerbakta, Egercsehi, Egerszalók, Feldebrő, Füzesabony, Kerecsend, Mikófalva és Tófalu lakosainak kisebb-nagyobb hányadát. 8 0 1690-et követően költözött a városba a rácok újabb csoportja. 1693. február 2-án már 76 lakóházban éltek rácok, összesen 453 lélek. 1693 végén pedig 633 volt a létszámuk. A rácok egy pontosan meg nem határozható része a XVIII. században magyar családnevet vett fel és ezzel homályossá lett a származásuk. A keresztnévhasználat konzervatívabb volt, mint a családneveké, s ebben jobbára megmaradt az eredeti délszláv vagy görög elnevezés, s az elárulta viselője eredetét. (Pl. Kis Bilo, Váradi (Duaradi) Radován, Szonok Gilaslo stb.) 1696-ban például, az adófizetők jegyzékében 30 „Rácz" nevű szerepel s volt ezek között Miklós, Zivana, Bódi, Illés, Izsák, Milos, Rájó, Lukács stb. Az is gyakori volt náluk, akárcsak a törököknél, hogy eredeti nevüket is használták, pl. Szerháti Rózsa Pál, Gyöngyösi Báró Tamás, Barakko Kis János. De ki keresne rácot a Szatmári István, Váradi Péter, Csongrádi László, Juhász Mihály, Aradi Zsiga és Stephanovszky nevek alatt. 8 1 1695-ben a város magánföldesúri kézbe kerülése egy időre törést okozott Eger demográfiai fejlődésében, melynek hatása - más negatív tényezőkkel egyetemben - az 1710-es évek végéig eltartott. Nagy József szerint 1695-ben 4-4,5 ezer volt a szorosan vett városi lakosság, mely a katonasággal és az egyháziakkal 7 9 Sugár 1974. 70-72. 8 0 Soós 1975. 94., 99., 103., 122., 160., 167., 175., 198., 212., 311., 372., 491. 8 1 Breznay 1933. 54., 56., Szederkényi IV. 1893. 6. 29
