Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
A VÁROS NÉPESSÉGE 1687-1848 KÖZÖTT
együtt megközelítette az 5000 főt. 8 2 A Fenesy-féle egyezmény megkötését közvetlenül követő napokban összeírták a város adófizetőit, ami még nem tükrözhetett nagyobb mértékű elköltözést. A város adózóinak lélekszáma 2495 volt. 1266 adózó családfőt vettek fel név szerint, akiknek neve mellett megadták azoknak a számát is név nélkül, akik keresőképesek voltak: 1229 főt tettek ki. A 2495 összes adófizetőnek csak igen kis töredéke, 121 fő (4,85%) kézműves. A 121 mester közül 91 volt háztulajdonos, 30 pedig zsellér, tehát más házában lakó. A városban dolgozott asztalos, ács, borbély, bodnár, cipész, csizmadia, festő, gombkötő, kerékgyártó, kőmíves, kötélverő, lakatos, mészáros, molnár, nyereggyártó, ötvös, paplancsináló, rézmíves, szabó, szappanos, szűcs, takács és üveges mester. 8 3 A mesterek száma tehát 1690-1695 között közel háromszorosára, 44-ről 12l-re, a mesterségek száma pedig 18-ról 25-re nőtt. Végeredményben elmondható, hogy 5 év alatt robbanásszerű lakosságnövekedés következett be, amit ettől jóval kisebb mértékű kézművesipari fejlődés kísért. A lakosság döntő többsége az őstermelésből élt. A Fenesy-féle egyezmény megkötésétől kezdve folyamatosan csökkent a város lakossága egészen a Rákóczi-szabadságharc bukásáig. A szerződést megelőző királyi leirat engedélyezte a szabad költözés jogát azoknak, akik el akartak távozni a városból, s ezzel az egri lakosok egy része élt is. A lakosság csökkenéséhez vezetett az is, hogy a földesurak a városba települt jobbágyok egy részét fokozatosan visszatoloncolták származási helyükre. Különösen azokat érintette ez az intézkedés, akikről kiderült az, hogy püspökség vagy a káptalan jobbágyfalvaiból költöztek a városba. 8 4 Végül a törökkori Egerből itt maradt újkeresztények egy része nem tudott beilleszkedni a számára merőben új világba, elzárkózott az új lakók elől - ugyanakkor azok se szívesen látták őket -, s amikor 1699-ben, a karlócai békekötés folytán elvesztették titkon táplált reményeiket arra vonatkozóan, hogy a török uralom még visszatérhet Egerbe, akkor egy részük eladogatta ingatlanát és Törökországba távozott. 8 5 Mindezek eredményeképpen az 1700. évi conscriptioba már csak 1630 adóköteles személyt vettek fel, holott az adókivetés módja nem változott 1695-höz képest. 90-re csökkent a kézművesek száma is. Csökkenő tendenciát mutat minden adótárgy, az állatállomány, a gabona- és a szőlőtermelők száma és termése is. 8 6 Súlyos megpróbáltatást jelentett a város lakosságára a Rákócziszabadságharc időszakának két várostroma is, 1703-1704-ben és 1710-ben. A városi lakosság hajdú eleme tevékenyen részt vett a harcokban a kurucok oldalán. Ezek többsége nem tért vissza soha a városba. Nagy részük elesett a csatákban. 1708-tól kezdődően a pestis tizedelte a lakosságot. 8 7 Ennek demográfiai hatása 8 2 Nagy 1978. 178. 8 3 HML Eger v. ir. V-l/b/1. 62. 1695. 8 4 HML Heves és K-Sz. vm. nemesi közgy. Ir. I V-l/b/8.1688:25., I V-l/b/65. 1753:186. 8 5 Soós 1973. 36-38. 8 6 HML Eger v. ir. V-l/b/3. B. III. 27. 8 7 Szántó 1962. 337. 30
