Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
A VÁROS JOGI HELYZETE
azonnal, hanem a Rákóczi-szabadságharc bukását követő időszakban jelentkeztek. A folyamat már 1695-ben elkezdődött azzal, hogy az eddig szabadon használt elpusztult falvak határát a földesurak kezdték körülhatárolni. Először a káptalan határozta meg Álmagyar puszta határát. Ez végül oda vezetett, hogy egy nagyon kis területet leszámítva a földesurak szinte teljesen megszüntették a jogilag Egerhez tartozó határt. 1711-ben az egriek már jogosan panaszkodtak, hogy terheiket nem képesek teljesíteni, hisz a város lakosai rosszabb helyzetben vannak, mint a jobbágyfalvak, hiszen amivel rendelkeznek - szántóval, réttel, legelővel, szőlővel -, az a város határán kívül, a pusztákon fekszik. 4 7 Erről a helyzetről érzékletes képet kapunk Bél Mátyás Heves vármegye ismertetéséből, melynek Egerről írott része 1730 körül készült. „A városnak semmi határa nincs, ha a Szalók puszta, meg a déli és keleti városfalak közti kis részt nem vesszük (figyelembe). Ennélfogva, amint bemutattuk, a környező puszták, amelyek részben a püspök, részben a kanonokok tulajdonában vannak, tölthetnék be a városhatár szerepét, (amelyeken) részben, a keleti és nyugati két oldalon szőlők, részben a déli és északi részen szántóföldek és kaszálók vannak, és szép kilátást nyújtanak a völgyben fekvő városra és a várra. Ugyanis éppen ez van benne, tovább semmi látványosság nincs. Ahogy határa nincs, úgy nincs hegye sem, ami a várost illetné. Hisz a környező hegyek részben a püspök, részben a tiszteletreméltó káptalan, részben a közelfekvő helyeket és falvakat birtokló más (urak) uradalmához tartoznak. A városnak nincsen saját határa, így a lakosoknak idegen (határban) kell szántóföldeket és szőlőket bérelni. Ezért vásárolják vagy haszonbérbe veszik a szőlőültetvényeket és a földecskéket, s mégha nagy hozamú is a termés, de a nem (is) mindig kiforrott és némelyik évben a költségeket sem fedező bort vagy nehezen, apránként adják el, vagy a méltányos árnál olcsóbban. Pedig a munka drága és nehéz, mert azon kívül, hogy háromszor kapálnak - ami igen helyes is -, és csoda, hogy mennyit fordítanak a többi munkára is. Hasonló a gabona helyzete is. Ez is nagy munkával jár, és nagy költségekkel, mert a szántóföldet nemcsak bérelni, hanem műveltetni is pénzért kell. Es mikor legjobban terem, nincs, aki a vetést learatná, vagy ha van valaki, a termésnek csaknem felét követeli az aratásért. Ezenkívül a gabonafélék olcsó ára nem engedi, hogy a szerencsétlen polgárok kiadásaik kamatát visszanyerjék, hanem kénytelenek otthon elfogyasztani vagy olcsón eladni (a gabonát). Marhák tartására sincs lehetőség, amik tejet adnának vagy fuvarozásra szolgálnának: azon túl, hogy nincsenek rétek, a kaszálók is hiányoznak. Ezért, ha valaki tart egy vagy két tehenet, ökröt vagy lovat, nagy költségen kell megvennie a takarmányt. Nem kisebb nehézségek vannak a (tűzi)fával kapcsolatban is, (mert) a városkának nincsenek hegyei. Ámbár minden oldalról közel vannak a hegyek, télen mégis fagyoskodik, hacsak pénzen nem szerez fát."™ 4 7 Nemes 1996. 81-82. 4 8 Bél 2001. 137. és 141. 19
