Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
Közegészségügy A korszakban a rettegett járványok megfékezése volt a helyi hatóságok fő egészségügyi feladata. A XVIII. században a pestis 1708-10 és 1738-42 között pusztított a városban. A kortársak nem ismerték a ragályok okát, így csak azzal tudtak hatékonyan védekezni, hogy megpróbálták a fertőzés terjedését megakadályozni. Erre a leghatékonyabb módszer a zárlat elrendelése volt. Megpróbálták megakadályozni, hogy a fertőzött területekről bárki is a betegségtől mentes helyre menjen. Ezt többnyire katonasággal biztosították, egyúttal kilátásba helyezve akár a halálbüntetést is a rendelkezéseket megszegőkkel szemben. 1709-ben a nagy pestisjárvány idején nagy szerephez jutott a kordon és a veszteglőház, amit ma karanténnak nevezünk. 1713. április 27-én Zinzendorf gróf, a vár katonai parancsnoka adott ki rendelkezést a pestis közeledő újabb hullámának megelőzésére: „Feje vesztése alatt mind az itt lakos kereskedőknek, úgy akármely utasembernek tilalmul adatik tudtára, hogy az olyan helyekről való embereket, főképpen ahol akár pestis uralkodnék, akár szekérrel, akár pedig gyalogképpen is a városba be ne merészeljék hozni és bevezetni..." Zinzendorf egyúttal biztosította a katonai erőt is a zárlat végrehajtására. 59 3 Ekkor a fertőzés nem érte el a várost, mint ahogy az 1756., 1770. és 1786. évi sem. Az 1738-42 között országszerte pusztító pestisjárvánnyal szemben is jól felkészült a város, főként a püspök és a felsőbb kormányszervek rendeleteit követve. 59 4 A város négy borbélyát felfogadták és megeskették a pestis gyógyítására. Ellenőrizték a vendéglőket, a városba bejövöket, gondoskodott a magisztrátus két fedett kocsiról, amelyeken a meghaltak hulláit szállítják a temetőbe, és egy harmadikról, melyen a pestistől fertőzötteket viszik ki a lazaretumba. A tanács felfogad továbbá 14 férfit, akik részint a holtak eltemetését, részint a lazaretumban lévő fertőzöttek körül szükséges szolgálatokat végzik. Arról, hogy a várost elérte-e a járvány és voltak-e áldozatok, sem a városi jegyzőkönyvek, sem az iratok nem szólnak. Breznay Imre halotti anyakönyvi adatok alapján feltételez bizonyos fokú pusztítást, de hozzáteszi, hogy egyetlen egy esetben nem írták az anyakönyvekbe, hogy az illető pestisben halt meg. 595 1742. április 17-én a tanács olyan határozatot hozott, hogy mivel a pestis megszűnt, a továbbiakban a hétfőn és pénteken szokásos hetivásárokat megtartják. 59 5 Az 1831. évi kolerajárványról teljes bizonyossággal tudjuk, hogy szedett áldozatokat a városban. A vármegyéhez küldött jelentés szerint a fertőzés 1831. július 21-én érte el a várost, 410-en betegedtek meg és ennek több mint a fele, 211 fő elhalálozott. A város orvosai nem voltak képesek hatékonyan fellépni a 59 3 Breznay II. 1934. 46., HML Eger v. ir. V-l/b/5. B. V. 9. 59 4 HML Eger v. ir. V-l/b/26. B. XVIII. b. 79., V-l/b/27. B. XIX. 22. 59 5 Breznay II. 1934. 48., 50. 59 6 HML Eger v. tjkv. V-l/a/13. 66. 134
