Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
A VÁROSIGAZGATÁS SZERVEZETE
választottak meg perceptornak, egyházbírónak, borbírónak, ispotály dékánnak vagy közgyámnak. 49 5 A hivatalhalmozás legkorábban a jegyzőknél, aljegyzőknél jelentkezett, néhányan egyidejűleg a perceptori feladatot is ellátták, de ez inkább szükségből, mintsem tudatos megfontolásból történt. 1727-ben a perceptor halála miatt kellett év közben átvenni az ügyek intézését, amit akkor a nótáriusra bíztak, de a következő évi választáskor is megmaradt e tisztségek összekapcsolódása. 49 6 17341736 között a vicenótárius végzi a perceptori feladatokat is, 1755. december 30-tól és 1760 elején a lemondott perceptor helyébe szintén az aljegyző lépett. 49 7 A nótáriusok megválasztásakor nem a származás, társadalmi hovatartozás számított, hanem a szaktudás. Mivel a 18. században a családi státusz és az alapműveltség között szoros összefüggés volt, a jegyzők között sok nemest találunk, különösen a század elején. Ha az egész korszakunkat nézzük, a főjegyzői tisztséget viselő 33 különböző személyből 20 volt nemes, ami 60,6 %-os arány jelent. Ha azt vesszük, hogy hány éven át voltak ők hivatalban, már magasabb arányszámot kapunk (68,9 %), ami szintén azt mutatja, hogy a nemesség súlya és szerepe Gyöngyös magisztrátusában meghatározó volt. A jegyző feladata a városi ügyek írásbeli adminisztrációja volt, ő vezette a tanácsülési jegyzőkönyveket, lebonyolította a hivatali levelezést, részt vett a végrendeletek rögzítésében, hagyatéki leltárak felvételében, segített a gazdasági ügyek adminisztrálásában, majd a városi levéltár kezelését is ő végezte. A bíróval együtt eljárt a város jogi, gazdasági és egyéb ügyeiben, gyakran őt küldték ki hivatalos utakra. Mivel a városigazgatás minden területén voltak teendői, egyedül nem is volt képes ellátni az egyre szaporodó feladatokat. Az írásbeliség és az intézményes ügyintézés fokozatos térnyerésével együtt a tevékenysége és szerepe megnőtt, s a 19. században a hivatallá alakulás e területen következett be leghamarabb. A jegyző mellé már a 18. század elején aljegyzőt választottak, 1785től pedig további létszámgyarapodás történt, ekkor már írnok (cancellista) is segít az adminisztrációban. 49 8 1803-tól rendszeresítették a tiszteletbeli nótáriusi tisztséget, aljegyzőből pedig 1818-tól legalább kettőt választottak. 1847-re a jegyzői hivatalban - ahogy már ők maguk is nevezték - főjegyző, tiszteletbeli jegyző, két aljegyző, három írnok és két gyakornok végzett munkát. A feladatokat közöttük többször is megosztották (1837, 1840, 1845), s meghatározták a hivatal munkarendjét is. A főjegyző fő teendője a hivatal irányítása és a munka 49 5 Vida Ignácot főjegyzői tisztségből közvetlenül perceptorrá választották (1715-1717, 1727), de egyházbíró is volt (1718/1719, 1726/1727). Bálás András szintén egyházbíróságot viselt nótáriusságát követően (1743-1749), Forray Mártont borbíróvá választották (1718/1719), de ő is volt perceptor (1720/1721), Besze Antal perceptor (1778-1781) és közgyám (1782/1783) is volt. 49 6 HML V-101/a/3 320-321. p. (1727. május 18.), 463. p. (1731. február 28.) 49 7 HML V-101/a/4 211. p. (1734. április 29.), 404. p. (1739. április 25.), HML V-101/a/5 369. p. (1755. december 30.), 577. p. (1760. február 7.), 585. p. (1760. április 24.) 49 8 HML V-101/a/6 900. p. (1785. április 24.) 114
