Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
ben a város és környéke ellátásának biztosítására újabb gyógyszertár felállítását határozták el, 1822-ben pedig a Helytartótanács rendelete nyomán intézkedtek még egy létesítéséről és patikus felfogadásáról. 38 1 A Gyöngyösön lakó és gyógyító orvosok városi pénzből való fizetéséről 1786-ban határoztak. Ezzel együtt viszont előírták számukra, hogy a szegényeket díjmentesen kell ellátniuk, ők csak a gyógyszerköltséget fizessék meg. 38 2 1789-ben pedig mindezek mellett még előírták azt is, hogy a távollévő orvos köteles helyettesről gondoskodni, s egyúttal az orvos fizetését 150 forintra emelték. 38 3 181 1-ben szakképzett szülésznő működését engedélyezték. 38 4 A városi kórházról, mint a betegellátás színhelyéről nem hoztak határozatot, de 1809-ben a katonaság részére felsőbb utasításra felállítandó kórházról már igen. Az ideiglenesen működő kórház két épületben, a katonai törzstiszti (stabális) házban és a Farkas vendégfogadóban kapott helyet, ahol a szobákat funkció szerint osztották el (gyógyszertár, orvosi szoba, betegszoba). Berendezését a szükségletekhez igazítva szerényen és költségkímélőén határozták meg, külön hangsúlyozva a kincstár költségvállalását. 38 5 A szegényház, vagy a korban használt nevén ispotály a szegénygondozás intézményesített helye volt. A Szent Erzsébet templom mellé rendelt ispotály működésének anyagi fedezetét szőlőbirtok, ház és malomjövedelem biztosította, emellett magánszemélyek adományai és alapítványi pénzek is gyarapították bevételét. 38 6 A város is hozzájárult a fenntartási és működési költségekhez, amikor 1810-ben az árdrágító kofák büntetéspénzének kétharmad részét az ispotály számára rendelte. 38 7 Ugyancsak a bevételeket kívánták szaporítani azzal a határozattal, melyben előírták, hogy az ispotályban elhunytak vagyona az intézményre háramlik, melyet egyaránt felhasználhattak egyházi célokra és a szegények ellátására. 38 8 1 8 1 6-ban pedig a város tehetősebb lakosait is kötelezték, hogy •* 389 vagyonuk arányában járuljanak hozzá a koldusok eltartásához. Az ispotály lakói számára kötelezően előírták heti két alkalommal a miselátogatást, az elmulasztóktól alamizsnájukat megvonták. 39 0 38 1 HML V-101/a/9 76. p. (1809. március 4.), HML V-101/a/10 444. p. (1822. február 28.), Kovács (szerk.) 1984. 238., 283-284. p. 38 2 A városi sebész fizetését 50 forintban határozták meg. HML V-101/a/7 41. p. (1786. április 29.), Kovács (szerk.) 1984. 181. p. A szegények ingyenes orvosi ellátását 1842ben is rendeletbe foglalták, s meghatározták ennek helyét és időpontját is. HML V101/a/14. 228. p. (1842. május 14.), Kovács (szerk.) 1984. 333. 38 3 HML V-101/a/7 237. p. (1789. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 188. p. 38 4 HML V-101/a/9 241. p. (1811. augusztus 3.), Kovács (szerk.) 1984. 245. p. 38 5 HML V-101/a/9 110-112. p. (1809. október 4.), Kovács (szerk.) 1984. 240-241. p. 38 6 Bachó 1944. 111-113. p. 38 7 HML V-101/a/9 161-162. p. (1810. július 3.). Kovács (szerk.) 1984. 243. p. 38 8 HML V-101/a/6 879-880. p. (1785. január 26.), Kovács (szerk.) 1984. 174. p. 38 9 HML V-101/a/10 52-53. p. (1816. szeptember 7.), Kovács (szerk.) 1984. 266. 39 0 HML V-101/a/9 376. p. (1813. május 1.), Kovács (szerk.) 1984. 252. p. 84
