Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
A tanács filantrópiája csak a helybeli koldusokkal szemben nyilvánult meg, őket nyilvántartásba is vették, az idegen koldusokat viszont megszégyenítő hajnyírás után születési vagy lakóhelyükre visszaküldték. 39 1 A 19. században a szociális gondoskodás területe két irányban is kibővült. Külön megfogalmazódott az elszegényedett nőkkel való törődés és a fogyatékosok elkülönített elhelyezése, intézményesített ellátása. Az ispotály bővítését 1811-ben azért határozták meg, hogy a rászorult nők is helyet kaphassanak. Ellátásukat a befolyt adománypénzek kamataiból kívánták fedezni. 39 2 A fogyatékosok menházának alapítására is gyűjtést rendeltek el. 39 3 Egyházi ügyek A város kegyúri joggal rendelkezett, így az egyházzal kapcsolatos ügyek is hatáskörébe tartoztak. Gyöngyösön a római katolikus mellett a református egyház, majd az ortodox vallás követői is jelen voltak, a 18. század közepétől pedig a zsidó hitközség problémáival is foglalkoznia kellett a tanácsnak. A város katolikus vezetésének magatartását a más valláson lévőkkel szemben az intolarencia jellemezte, ez tükröződik közvetlenül vagy közvetve határozataiban. Kifejezetten vallásgyakorlatot szabályozó rendelkezést kettőt találtunk, de ebből is csak az egyik a saját hatáskörben hozott intézkedés, a másik II. József türelmi rendeletének szűkszavú tudomásul vétele. 39 4 A felekezeti különbség a reformátusokat kivéve egyben etnikai, kulturális, mentalitás- és foglalkozásbeli különbözőséget is jelentett, így a zsidókat és görögöket érintő szabályozás elsődlegesen idegenrendészeti és kereskedelmi vonatkozású volt. Ezekhez kapcsolódva, direkt vagy indirekt formában fogalmazódott meg a vallási és egyházi ügyekben a tanács állásfoglalása. A reformáció híveivel szemben más volt a helyzet, ők ugyanis a 16-17. században Gyöngyösön elismert egyházi keretek között gyakorolhatták hitüket. Ez ugyan már akkor sem minden konfliktus nélkül történt, de jelenlétük és egyházuk elfogadott volt. A török kiűzését követően helyzetük gyökeresen megváltozott, megítélésük ellenségessé vált, megszerzett templomukat elvették tőlük. Bár a Rákóczi-szabadságharc idején rövid időre törekvéseik külső támogatásra találtak, alapvető változást nem sikerült elérniük. 39 5 Éppen ekkor és ezért fogalmazta meg a tanács is a rájuk vonatkozó determinációit. Az 1705 júniusában meghozott határozat a lutheránus prédikátor városból való kiűzését rendelte el, s egyértelmű 39 1 HML V-101/a/9 39. p. (1808. május 28.), Kovács (szerk.) 1984. 236. p. 39 2 HML V-101/a/9 238-239. p. (1811. július 20.), Kovács (szerk.) 1984. 244-245. p. A lányanyák és gyermekeik társadalmi-szociális problémája is ekkor jelentkezett. HML V-101/a/14 302. p. (1842. szeptember 28.), Kovács (szerk.) 1984. 336. p. 39 3 HML V-101/a/8 742. p. (1807. november 20.), HML V-101/a/9 24. p. (1808. április 16.), Kovács (szerk.) 1984. 234-235. p. 39 4 HML V-101/a/2 283. p. (1705. december 14.), HML V-101/a/6 879-880. p. (1785. január 26.), Kovács (szerk.) 1984. 37., 174. p. 39 5 Szakály 1981, Bachó 1944, 90-99. p., Besze 1998, 129-131. p., Klimó 1891. 85
