Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
által felvett hitel kamatai törlesztésére, béresek fizetésére, a perceptor salláriumára fordítottak. Ezek az előre várható és tervezhető kiadások több év adóelszámolásában is szerepeltek, ezen az egy ponton találkoztak a város pénzügyek és adóügyek. 33 7 1 772-ben saját hatáskörben a gyöngyösi kereskedők dikáinak egy összegben történő kivetéséről és megfizetési módjáról határoztak. 33 8 A hadiadót a megyei kivetést követően osztották fel a városban, adminisztrációját pedig 1761-ig a perceptor és a porciószedők végezték, ezt követően pedig az úriszéki előírások szabták meg a nyilvántartások vezetését is. 33 9 1794-től külön tisztviselő, a hadiadó-szedő (bellicus perceptor) feladatává tették a hadiadóval kapcsolatos teendőket. 34 1' 1842-ben két statutumot hozott a tanács a hadiadóról, egyikben a katonaság számára végzett munka adóbeli beszámításáról döntött, a másikban az adó mértékéről határozott, nagyságát a vagyon alapján határozta meg. 34 1 Az adó adminisztrációjának módjáról is a tanács fogalmazott meg előírásokat saját hatáskörében. Ennek pontos vitele alapvető érdeke volt, hisz így tudták csak nyomon követni a befizetéseket, s ezáltal ellenőrizhették a beszedéssel megbízottak pénzkezelését. Legrészletesebb szabályozását 1761-ben adták, amikor kettős nyilvántartást határoztak meg: mind az adófizetőnél, mind pedig az adószedőnél dátum szerint vezetni kellett a befizetéseket. A fertályonkénti összegek bevételezését adónemenként elkülönítve a perceptornak kellett végeznie. 342 1795-ben már egységes adócédulák bevezetéséről határoztak, 1818-ban pedig ezeket még pontosabbá alakították. 34 3 Az egyházi tizedet a lakosok gabonából és borból adtak, melyet a város a 18. század közepéig együttesen, mint bérlő fizetett meg. 34 4 Mivel maga is érdekelt volt hiánytalan beszedésében, ezért ennek a kivitelezéséről szabályozott a legkörütekintőbben. Míg az előző adónemeket pénzben szedték, addig itt azt is meg kellett határozniuk, hogy miben történjék a tizedfizetés, s ez alapján aztán a beszedés módjáról, helyéről és idejéről is dönteniük kellett. 33 7 HML V-101/a/4 325-326. p. (1736. december 16.), 404. p. (1739. április 25.), 324-325. p. (1736. december 15.) 33 8 HML V-101/a/6 290. p. (1772. február 22.), Kovács (szerk.) 1984. 150-151. p. 33 9 HML V-101/a/5 76. p. (1749. október 19.), 130. p. (1752. január 13.), 545. p. (1759. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 106-107., 111., 130. p. 34 0 HML V-101/a/7 691. p. (1794. november 8.) 34 1 HML V-101/a/14 198. p. (1842. április 13.), 234-235. p. (1842. május 21.), Kovács (szerk.) 1984. 332., 334. p. 34 2 HML V-101/a/5 634-641. p. (1761. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 135. p. 34 3 HML V-101/a/7 813. p. (1795. október 31.), HML V-101/a/10 137-138. p. (1818. február 5.), Kovács (szerk.) 1984. 210., 269-270. p. 34 4 1722-ben az árenda összege 300 rénes forint volt. HML V-101/a/3 46. p. (1722. július 20.), Kovács (szerk.) 1984. 62. p. 77
