Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
A tanács a határozatai alapján a dézsma természetbeni begyűjtését részesítette előnyben, de olykor pénzben is előírta annak megfizetését. 34 5 A bor esetében 1723-ban pedig nem a termés mennyiségét vették alapul, hanem a szőlőterület nagysága alapján határozták meg a tized összegét, s előírták minden extraneus számára a fizetési kötelezettséget. 4 6 Beszedését a gabona esetében mindig a helyszínen, behordást megelőzően határozták meg, a bort pedig mustként, a beszállítás közben, a városkapuknál felállított dézsmaszékeknél tizedelték. 34 7 A 19. században a háznál való dézsmálást is engedélyezték, bár ezt nem foglalták rendeletbe, de a megszüntetéséről 1822-ben már határozatot hoztak. 34 8 A dézsmaszedők személyét is meghatározták, őket a tanács nevezte ki. 1723ben a lakosok közül 6 főt jelöltek ki, a pénzkezelést pedig perceptorra bízták. 1728tól már a lakosok szerepe megszűnt a dézsma szedésében, a magisztrátus tagjait jelölték ki. 1749-ben a bíró, a perceptor, a nótárius és egy tanácstag volt a decimátor, 1754-ben pedig determinálták, hogy a dézsmáláskor a bíró mellett két vagy három tanácstag legyen jelen. 34 9 A tizedet, úgy tűnik, hogy 1757-ben vették a földesurak bérbe, amit az április 24-én hozott határozat indirekt módon mutat: a földesurak állítják fel a dézsmaszedő helyeket, s a szőlők szürete és a bor elszürése is csak a földesurak tudtával és engedelmével, a dézsmálást követően tehető meg. 33 0 A dézsmaszedés változását jelzi az is, hogy a határozatok száma ezt követően látványosan visszaesik, s a meghozottak sem fogalmaznak meg a korábbi évekhez hasonló részletes szabályozást. A földesúri adóról külön szerződésekben állapodtak meg, melyek nem kerültek a tanács határozatai közé. A minkét fél által jóváhagyott contractusokban szabályozták ennek minden részletét, így a tanács jogalkotásában külön megfogalmazása fölöslegessé vált. Egyedül az adószedők körét határozták meg, az 1659. évi rendtartás szerint a földesurak emberei, majd a 18. század elején a tanács tagjai feladata volt. Az 1717. március 6-án kelt jegyzőkönyvi bejegyzés azután azt mutatja, hogy az adószedést a földesurak ismételten saját megbízottjaival 34 5 Természetben való szedést határoztak meg 1721-ben, 1723-ban (csak a gabona), 1724ben, 1728-ban. Viszont 1722-ben pénzben szedték a tizedet. HML V-101/a/3 18. p. (1721. október 23.), 46-48. p. (1722. július 20.), 87-88. p. (1723. április 24.), 106-107. p. (1723. július 23.), 148-149. p. (1724. április 24.), 365. p. (1728. július 4.), Kovács (szerk.) 1984. 61., 62-64., 66., 75. p. 34 6 HML V-101/a/3 106-107. p. (1723. július 23.), Kovács (szerk.) 1984. 64-65. p. 34 7 HML V-101/a/3 18. p. (1721. október 23.), 106-107. p. (1723. július 23.), 217-218. p. (1725. július 15.), HML V-101/a/5 456-457. p. (1757. április 24.), HML V-101/a/14 308. p. (1842. október 5.), Kovács (szerk.) 1984. 61., 64-65., 67., 127., 336. p. 34 8 HML V-101/a/10 480. p. (1822. szeptember 12.), Kovács (szerk.) 1984. 284-285. p. 34 9 HML V-101/a/3 106-107. p. (1723. július 23.), HML V-101/a/5 68. p. (1749. augusztus 11.), 294-296. p. (1754. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 64-65., 106., 118. p. Lásd még: HML V-101/a/3 365. p. (1728. július 4.), HML V-101/a/14 58-60. p. (1841. július 11.), 308. p. (1842. október 5.), Kovács (szerk.) 1984. 75., 327., 336. p. 35 0 HML V-101/a/5 456-457. p. (1757. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 127. p. 78
