Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
értették, akiknek jelenlétét a városban nem szívesen látták, ezért elrendelték kiűzésüket. A 18. század elején a jövevényeknek való szállásadást és zsellérek befogadását is megtiltották, a 19. században pedig csak azt követően adhattak szállást vidékieknek, ha azok előzetesen a hatóságnak okmányaikat bemutatták. 14 4 A megtelepedni szándékozók folyamodhattak polgárjog megszerzéséért, amit a feltételek teljesítése esetén meg is kaptak. Az 1840-es években két úton is megszaporodni látszott a városba illegálisan beköltözők száma. Egyrészt Gyöngyös közbirtokosai fogadtak be, s telepítettek le telkeiken zselléreket a tanács engedélye nélkül, másrészt a céhek elöljárói engedélyezték iparosok működését és céhbeli felvételét a szokásos polgárjogi eljárás betartása nélkül. A tanács rendeletekben hívta fel figyelmüket, hogy az érvényben lévő szabályok alapján a letelepedés engedélyezése a tanács joghatóságába tartozik, ők erre nem jogosultak, így nem kerülhető meg a polgárjogi eljárás. 14 5 Idegenrendészeti, egyházi és gazdasági ügyként egyszerre jelentkezett a városban a görögök és zsidók ügye. A 18. század elején már Gyöngyösön nagy számban megtalálható délszláv népcsoport, a görögök, vagy ahogy őket helyben nevezték, az arnótok a 16-17. században telepedtek meg a városban. A nemzeti és nyelvi különbözőségükön kívül vallásuk és mentalitásuk is idegen volt, de még az általuk űzött foglalkozásban, a kereskedésben is másságuk jelentkezett. A keleti áruk {„törökportékák") értékesítésére szakosodott arnótok a városban 1711. január 25-én kereskedelmi társaság, kompánia létrehozására kértek és kaptak engedélyt. A kompánia jóváhagyása azonban több volt, mint kereskedői jogosultságuk elismerése és annak hatósági megerősítése, jogállásukat és polgári státusukat is ez rendezte. A kompániába tartozó arnótok saját, de a város bírájának alárendelt elöljárót választhattak, aki fölöttük bíráskodhatott kisebb ügyekben, viszont nagyobb vétkek elkövetésekor (paráznaság, gyilkosság, nevezetesebb bűnügyek) a városbíró és vármegye volt illetékes eljárni. A büntetéspénz egyik felét a görög bíró, a másik felét a város bírája kapta. A kompániát évi 50 tallér taksa megfizetésére kötelezték. 14 6 A jogilag közösségként elismert és befogadott keleti keresztény görögöktől eltérően ítélték meg a hitüket megváltoztató görögök státusát. A katolizáltakat ugyanis kivették a görög elöljáró hatósága alól, szabad árulásukat a kompániától függetlenül biztosították. 14 7 14 4 Cigányokról, koldusokról: HML V-101/a/3 307. p. (1727. április 24.) HML V-101/a/4 138. p. (1733. szeptember 16.), 228-229. p. (1734. június 30.), HML V-101/a/5 258. p. (1753. augusztus 29.), HML V-101/a/6 190-191. p. (1769. április 22.), Kovács (szerk.) 1984. 72., 83., 85., 117., 148. p. Idegenekről, zsellérekről: HML V-101/a/2 553. p. (1715. május 4.), HML V-101/a/4 317. p. (1736. május 19.), HML V-101/a/16 334. p. (1847. augusztus 26.), Kovács (szerk.) 1984. 48., 90., 351. p. 14 5 HML V-101/a/14 497. p. (1843. szeptember 20.), 510-511. p. (1843. október 18.), Kovács (szerk.) 1984. 338-339. p. 14 6 HML V-101/a/2 454-455. p. (1711. január 25.), Kovács (szerk.) 1984. 39-40. p. 14 7 HML V-101/a/2 456. p. (1711. február 14.), Kovács (szerk.) 1984. 40. p., Kárpáti 1993. 89-93. p. 41
