Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
A VÁROSIGAZGATÁS SZERVEZETE
Alapfeladatuk mind a 18., mind a 19. században azonos volt, a szőlők védelmét kellett hogy biztosítsák. A szőlőgyepűk állapotát rendszeresen megvizsgálták, intézkedtek, hogy azokat kijavítsák. A területen kárt okozó legeltetés tilos volt, ők ellenőrizték s büntették meg a szabályt megszegő vétkeseket. A 19. század elején készített instrukcióban feladatukul szabták a szőlőbeli utak karbantartását, s gondoskodniuk kellett az ott lévő kutak használhatóságáról. A termés biztosítása érdekében a szőlők közé ültetett gyümölcsfák kivágását is elrendelhették, ha azok a bortermelés kárával fenyegettek. A lopások meggátlására és a szőlők közötti vadászat megszüntetésére a nekik alárendelt szőlőpásztorok vigyáztak, akiket a 19. században már nemcsak szezonálisan foglalkoztattak, hanem egész évre fogadtak. 54 4 A szőlőbeli állapotokról rendszeres jelentéstételt kellett tenniük, a beszedett bírságpénzzel pedig el kellett számolniuk. 54 5 Erdő- és pusztabíró 1794 novemberétől választottak pusztabírákat. Ekkor és a következő évi tisztújításkor két fő között osztották meg a feladatokat (az egyikhez Encs, a másikhoz Bene puszta tartozott), de leginkább csak egy személy látta el azokat. 546 Ez az újonnan létrehozott tisztség, mely a perceptor tehermentesítését célozta, a város gazdálkodásában kapott szerepet, viselői a határban lévő, mezőgazdasági müvelés alatt álló földeket és az erdőket, valamint a malmokat felügyelték. Első ízben 1772-ben a tanácstagok közül neveztek ki külön erdőfelügyelőt, aki a város erdőterületét felvigyázta, magát a művelést a 19. század elején a tanács szakképzett erdészre bízta. 54 7 1820-ból a városi pusztabíró, 1847-ből puszta- és erdőbíró hivatali utasítása maradt ránk, amikben teendőit részletezték. 54 8 Fő feladata mindkét megfogalmazásban a határrészek védelme, müvelésének felügyelete és használatának felvigyázása volt Az 1820-as instrukció szerint város majorsági területein irányította az elvégzendő munkákat, a szántás, kaszálás és aratás időben való megtételéért ő felelt. A malomvám kimérését ellenőrizte és adminisztrálta. Hatásköre kiterjedt az erdőállomány megóvására, az erdőben tilalmat szegőket jelentette, az engedély nélküli favágókat és kártevőket a tanácsi határozatok szerint megbüntette. Ő gyűjtötte össze és számolt el a lakosok fa utalványával, az ún. 54 4 HML V-101/a/4 3-4. p. (1731. április 24.), HML V-101/a/5 505. p. (1758. április 26.), HML V-101/a/6 20. p. (1765. április 24.), HML V-101/b/93 Fase. CIV. 56., HML V101 /a/9 405-406. p. (1813. november 19.), Kovács (szerk.) 1984. 254. p. 54 5 HML V-101/a/9 96. p. (1809. május 16.), HML V-101/a/5 893. p. (1756. április 24.) 54 6 HML V-101/a/7 691. p. (1794. november 8.), 768-769. p. (1795. április 24.) Ekkor az adószedés felügyeletével is megbízták őket. 54 7 HML V-101/a/6 308. p. (1772. május 9.). 1801-ben fogadott fel a tanács „kitanult jáger"-t a város erdőinek gondviselésére. HML V-101/a/8 223. p. (1801. január 5.) 54 8 HML V-101/b/93 Fasc. CIV. 57. (1820. május 19.). HML V-101/b/93 Fasc. CIV. 56. (1847. június 26.) Lásd Függelék. 124
