Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
A VÁROSIGAZGATÁS SZERVEZETE
Dévay Jánost (főbíró 1666/1667-ben), szolgabírák lettek 1677-ben Dévay János, 1689-ben és 1702-ben Vadász Márton, 1692-ben Szécsényi Szabó György (főbíró 1672/1673-ban), megyei esküdtek voltak Gombkötő Mihály (1688, 1696), Vadász Márton (1693), Gál Mihály (1696), Almássy Ferenc (1701), Pethes János (1708), Kókay Gergely (1735), Dévay Pál (1746), Egyed László (1772), Bozsik Farkas (1773), Polyák József (1828), Mórocz Mihály (1812, 1828), Kudelka Alajos (1841), táblabírák lettek Kovács József (1814, 1842) és Borhy Antal (1828) 48 9 Ez a sor ugyan nem tekinthető teljesnek - ahhoz nem áll rendelkezésünkre Heves megyei archontológiai alapkutatás -, de ha csak őket számoljuk, akkor is megállapítható, hogy Gyöngyös 1687 és 1848 közötti bíráinak egyharmada a megyei tisztikarba emelkedett. A város főbíráinak származása, társadalmi helyzete is tükrözte Gyöngyös népességének társadalmi szerkezetét. Az 1687-1848 közötti 50 főbíróból 41 nemesi származású volt. (Nagy István 1758-ban, hivatali idejét követően szerzett nemességet, így őt nem számítottuk közéjük. 49 0) Ez százalékban kifejezve pontosan 85%-ot jelent. Ha azt nézzük, hogy hány esztendőben állt a város élén nemességgel rendelkező bíró, akkor is magas arányszámot kapunk: a 162 évből 124-ben nemesek voltak, ami 75,5 %-ot jelent. A másodbírák esetében már más arányokat kapunk. A 31 ismert személyből csupán 9-en voltak nemesek (29%), s a 35 évből 11 hivatali évet tudhattak maguknak (31,4%). Ahogy a számok is mutatják, őket többnyire a tanács nem nemes tagjai közül választották. A másodbíróság intézményének megléte alatt ugyanis a nemesek és nem nemesek bírói jelölése azonos arányú volt, ami elméletileg biztosította, hogy a város fő- és másodbírái különböző származásúak legyenek. Ennek ellenére 6 alkalommal mindkét bírót a nemesek közül választották. Jegyző (nótárius) A városi adminisztrációért felelős tisztviselő a jegyző (nótárius) volt. Április 24-én tisztújításkor választották meg, de 1795-ben a földesurak megszüntették választhatóságát, és általuk kinevezett tisztviselővé tették. 49 1 18 3 6-tól, a Helytartótanács döntése után ismét választással lett a tisztség betöltve, de már nem a tanács, hanem a közgyűlés szavazata alapján. Megválasztásukat követően a Szent Bertalan templomban hivatali esküvel kötelezték magukat, hogy a rájuk bízott iratokat csak a tanács és bírák előzetes hozzájárulásával adják ki, a jegyzőkönyveket a valóságnak megfelelően, hitelesen vezetik, s a számadások elkészítésében is közreműködnek. Rájuk is vonatkozott a 48 9 Orosz 1906. 323-336. p., Szederkényi 1891. 380. p., Szederkényi 1893. 68-70. p. HML V-101/a/l 122. p. (1677. szeptember 14.), HML V-101/a/9 316. p. (1812. június 20.), HML V-101/a/14 133. p. (1841. december 28.) 49 0 Orosz 1906. 203. p. 49 1 HML V-101/a/7 758. p. (1795. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 203. p. 112
