Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
A VÁROSIGAZGATÁS SZERVEZETE
titoktartási kötelezettség. A hivataláról leköszönő nótárius a kezénél lévő iratokat a város bírájának adta át, ő továbbította azokat az újonnan megválasztott jegyzőnek. 49 2 A személycsere körükben már a 18. század elején sem volt oly gyakori, mint más tisztségek esetében, többnyire évekig hivatalukban maradtak, ami nyilvánvalóan a feladataikhoz szükséges szaktudás miatt volt. A 18. század közepéig néhány év kivételével (1686/1687, 1689/1690, 1701/1702, 1707/1708) a megválasztott jegyzők 2 és 6 év közötti időtartamig működtek, egyedül Nagy István rendelkezett ennél hosszabb hivatali idővel, aki 9 esztendőn át folyamatosan volt a város jegyzője. 1769 után még ritkábban cserélődtek. Az ebben az évben megválasztott nótárius 8 éven át hivatalában maradt, az őt követő személy 10 évig viselte tisztét, majd egy kivételesnek számító kétéves periódus után az 1789-ben megválasztott jegyző már 15 éven át tevékenykedett. A leghosszabb hivatali időt mégsem ő, hanem az utána következő Borovicsényi Ferenc tudhatta magáénak, aki 1803-tól 1824-ig, 21 évig volt Gyöngyös főjegyzője. Őt ugyan a földesurak nevezték ki, s mivel munkájával elégedettek voltak, évekig megerősítették tisztségében. A helyzet akkor sem sokat változott, amikor a város közössége visszakapta jegyzője megválasztásának jogát. Ugyan az addig hivatalban volt nótáriust 1837 szeptemberében „lecserélték", de 1838 áprilisában ugyanazt a Nagy Jánost választották meg, aki 1824-től 1833-ig mint kinevezett jegyző működött. Még három éven át ő volt a város nótáriusa, tovább csak azért nem, mert főbíróvá választották, de utána is mindössze két személy között oszlott meg az 1848-ig terjedő nyolcéves időszak. Gyöngyös jegyzői megválasztásukkor már rendelkeztek munkájukat illető tapasztalatokkal, legtöbbjük előtte aljegyzőként dolgozott néhány esztendeig, három közülük pedig még emellett a város perceptora is volt. 49 3 A nótáriusság letétele után szinte automatikusan a tanács tagjaivá választották, vagy a hivatali ranglétrán felfelé haladva a város főbírájává tették őket. A jegyzők közel egyharmada jutott el a bírói tisztségig 49 4 Azok, akiket nem a legfőbb hivatalba választottak, a tanácstagságon kívül vagy azzal egyidejűleg olyan tisztségekbe kerültek, ahol a városigazgatásban szerzett ismereteiket tovább tudták kamatoztatni, s ahol az írni tudás elengedhetetlen volt. A 18. században rendszerint volt nótáriusokat 49 2 HML V-101/a/2 227-228. p., 231. p. (1703. április 24.). 1702. május 5-én „Domby Márton uram resignálta bíró uram kezéhez az új prothocollumot, bizonyos missileseket, inquisitioknak és certificatioknak fragmentáit, borbírák uraiméknak számadásához tartozandó commissiokat." HML V-101/a/2 173. p. 49 3 A 33 főjegyzőből 20 volt korábban aljegyző. Bálás András 1730-1740 között vicenótárius és perceptor egyaránt volt, sőt a két tisztséget egyidejűleg is viselte 1734 és 1736 között. Csohány Gergely 1737-1740-ig aljegyző, 1740-1747-ig perceptor volt, Ziska Antal két évig vicenótárius (1759-1761), s mellette 1760 januárjától 1761-es jegyzővé választásáig a perceptori feladatokat is ellátta. 49 4 Időrendben haladva a következők lettek főbírók: Országh Pál, Almásy Ferenc, Vida Ignác, Nagy István, Kókay Gergely, Csohány Gergely, Ziska Antal, Egyed László, Nagy Károly és Nagy János. 113
