Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
A VÁROSIGAZGATÁS SZERVEZETE
keretek között végezte, s különösen azokon a területeken, melyek a város gazdálkodását és pénzügyeit érintették, tanács előzetes hozzájárulása szükségeltetett. A rábízott feladatok elvégzéséről a tanács előtt számot kellett adnia, hivatali ideje leteltekor pedig a 18. század elején a város gazdasági számadását is be kellett nyújtania. (1745-től ez a kötelezettség a perceptorra hárult.) A bíró feladatainak szerkezetében is jelentkezik a korszak végére az általában megfigyelhető szakszerűvé válás és modernizáció, amely majd a későbbi polgári bürokratikus rendszer jellemzőjévé vált. A hivatali apparátus kiépülésével párhuzamosan az ügyintézés mindinkább az egyes szaktisztviselők feladatává vált, a bíró a tanáccsal munkájuk összehangolását és ellenőrzését végezte. Az irányítói és ellenőrzői szerepkör megerősödésével együtt csökkent a bíró személyes ügyintézői tevékenysége, amely különösen az igazgatás területén jelentkezett erőteljesen. A 17. század második felében és a 18. század elején tisztújításkor a főbíró (judex, ordinárius bíró, öreg bíró) mellett másodbírót (subjudex) is választottak a város élére. A másodbíró helyettesítette akadályoztatása esetén a város főbíráját, de ezen túl sajátos, külön feladatkört szabtak meg számára, mely a városi ügyintézés szakágankénti megosztásából következett. Gyöngyösön - mint ahogy azt korábban tárgyaltuk - az elsőfokú bíráskodást különítették el mindenekelőtt a városigazgatás egyéb teendőitől, mely a hivatalszervezetben is tükröződött: a második tanács mintegy bírói testületként működött. Ennek vezetése és az igazságszolgáltatás zökkenőmentes biztosítása volt a másodbíró külön meghatározott feladata: 1723ban a „ törvényes igazságnak való kimondására " választották meg a város második bíráját. Elnevezésében is megmutatkozott hatásköre, amikor a „kisbíró" vagy „második bíró" mellett „törvénybíró" titulussal illették. 47 2 1 722-ben az eddigieken túl a megválasztott másodbírót megbízták a város jogi képviseletével is, kötelessége volt az előforduló polgári perekben a város érdekeit bárkivel szemben képviselni. 47 3 Másodbírót 1727-1728-ra választottak utoljára, a továbbiakban megszűnt ez a tisztség. Ennek konkrét okát ugyan nem ismerjük, de nyilvánvalóan nagymértékben közrejátszott az, hogy a két tanács közötti feladatmegosztás a gyakorlatban már elmosódott, így speciális bíráskodási funkció nem indokolta a külön hivatal további megtartását. Ugyanettől az időponttól kezdve a bíró helyettesítésére, távolléte vagy betegsége idejére a tanács saját tagjai közül jelölte ki az általa alkalmasnak tartott 47 2 HML V-101/a/3 90. p. (1723. április 24.), 280. p. (1726. május 1.); HML V-101/a/2 641. p. (1716. december 19.) 687. p. (1717. április 25.), 814. p. (1719. április 24.) 47 3 HML V-101/a/3 30-31. p. (1722. április 25.): „Pro subjudice in occurentibus civilibus causis cujus nomine praefatum oppidum causas ad instar aliorum possessionatorum instituere, aut contra... in defensionem in unitatum praefato oppidi agere possit, electus est generosus dominus Michael Kürty..." Ebben az esetben feladata meghatározásakor vásárbírói teendőit is rögzítették, ugyanis erre a tisztségre is megválasztották egyidejűleg. 107
